Zsiga Lajos
öleltük egymást…
emlékszel a hó melegére
mint párnák közt ölelkezve
szerelem tüze
árnyékot olvasztott
puha hó testébe
ereinkben
lángolva lüktetett vérünk
felperzselve egész énünk
átölelt bennünket
a tél szerelme…
öleltük egymást
szeretve féltve
mámor s Ámor’
boldogan táncolt
fejünk fölött a fáról
havat söpört nyakunkba
mókus bozontos farka
riadtan ébredtünk
elmerülve a kalandba
szerelem…szerelem
mint apró hógolyó
mint párnák közt ölelkezve
szerelem tüze
árnyékot olvasztott
puha hó testébe
ereinkben
lángolva lüktetett vérünk
felperzselve egész énünk
átölelt bennünket
a tél szerelme…
öleltük egymást
szeretve féltve
mámor s Ámor’
boldogan táncolt
fejünk fölött a fáról
havat söpört nyakunkba
mókus bozontos farka
riadtan ébredtünk
elmerülve a kalandba
szerelem…szerelem
mint apró hógolyó
elgurulva
lavinát szülve
magával ragad…
s mikor észbe kapsz
már hetven után vagy
lavinát szülve
magával ragad…
s mikor észbe kapsz
már hetven után vagy
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése