Zsiga Lajos
mégis boldog
voltál…(!)
mikor először perzselték szívedet,
a szerelem oly gyöngéd lángjai,
mikor nem tudtál
a szívednek parancsolni.
a tekintet,
mit nem tudtatok egymásról levenni,
az izzította a tüzet
mi lángra tudott kapni.
a hang mi feltörte a csendet,
mivel varázsolni lehetett,
hajnalt, éjszakát, s a messzeséget.
s a véletlen érintés a kézen
mi összefonódott azóta is régen.
a lassú tánc, hol kéz a kézben,
simulva egymáshoz test a testhez,
álmodozva a csók édes ízén
ringott a ritmuson, míg a szívetek
majd kiugrott.
s mikor hazakisérted, remegve vártad
szerelem gyümölcsét a csókot,
amitől izzani kezdett minden sejted.
győzni akartál, mégis te lettél a vesztes,
hiába térdelt le benned a vágy,
mindenek felett ítélkezett a józanság,
mégis boldog voltál,
mert hazafelé a csillagokkal táncoltál.
a szerelem oly gyöngéd lángjai,
mikor nem tudtál
a szívednek parancsolni.
a tekintet,
mit nem tudtatok egymásról levenni,
az izzította a tüzet
mi lángra tudott kapni.
a hang mi feltörte a csendet,
mivel varázsolni lehetett,
hajnalt, éjszakát, s a messzeséget.
s a véletlen érintés a kézen
mi összefonódott azóta is régen.
a lassú tánc, hol kéz a kézben,
simulva egymáshoz test a testhez,
álmodozva a csók édes ízén
ringott a ritmuson, míg a szívetek
majd kiugrott.
s mikor hazakisérted, remegve vártad
szerelem gyümölcsét a csókot,
amitől izzani kezdett minden sejted.
győzni akartál, mégis te lettél a vesztes,
hiába térdelt le benned a vágy,
mindenek felett ítélkezett a józanság,
mégis boldog voltál,
mert hazafelé a csillagokkal táncoltál.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése