Zsiga Lajos
virágok nyílnak…(!)’
megvetetted ágyad
Tavasz tündére…
virágok nyílnak
a napsütésben
megszédült
méhek… darazsak
röpködnek a mámor
viharában
hatalmasat lélegzik
a határ
csak úgy reszketnek…
erdőkben a fák
lerázza a természet
magáról…a rút halált
ólomszürke köd…
csorog
frissen meszelt
házak falán
minden…minden
újra születik
az élet harc mezején
győzött az élet…
az örök ifjúság
jönnek az újak
míg a régiek…
mennek tovább
Tavasz tündére…
virágok nyílnak
a napsütésben
megszédült
méhek… darazsak
röpködnek a mámor
viharában
hatalmasat lélegzik
a határ
csak úgy reszketnek…
erdőkben a fák
lerázza a természet
magáról…a rút halált
ólomszürke köd…
csorog
frissen meszelt
házak falán
minden…minden
újra születik
az élet harc mezején
győzött az élet…
az örök ifjúság
jönnek az újak
míg a régiek…
mennek tovább
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése