2018. november 5., hétfő

Tóth János - November; - Novemberi eső; - November 3


Tóth János Janus

November első napján


Néma fejfák beszélnek ma hozzám,
múltba nézek gyertyaláng ablakon,
lelkem mereng földi létén, sorsán,
mint halk ima száll nehéz sóhajom.

*

November



Hófehér karcsú pohár a láthatár,
s peremére tűzve vérző eper a Nap,
lenge fátylat szőve vékony köd szitál
ifjú Tél s a vén Ősz búcsút koccintanak.

*

Novemberi eső



november játszik falevél szalad
kergetőző szél napsugár kacag
a késődélután árokpartra ül
ott kuporgok én nincsen egyedül
hátamnak feszül együtt hallgatunk
lezuhan a nap és mi meghalunk
est borít reánk sötét szemfedőt
hátra nem hagyunk síró szeretőt
felleg szív szakad esőkönny pereg
se pokol se menny semmi istenek
leszünk múlandók tavaszban a fagy
csavargó remény mondd csak merre vagy

*

November 3



Meggörnyedt gyertya lángszemét hunyja,
sóhaja repül a fekete füst,
hervadó virág szirmát szorítja
a fagy, tenyerén fénylő holdezüst.


Mint árnyék, délben az emlék is bújik,
sírkövek alá lassan visszatér,
a lélek verdes, mint riadt kuvik,
halál szelétől zavaros a vér.


Felhők alatt alszanak a fények,
csendek ülnek a bús sírok alatt,
egykedvűn ballagok én, ki élek,
múlt és jövő közt hagyott pillanat.

 



Hollósy Tóth Klára - Künn hervad az élet; - Esti kód - November


Hollósy Tóth Klára
Künn hervad az élet….

Künn hervad az élet, mélán esőz,
hullnak a száraz, dér marta lombok.
Fonnyadó pompáját siratja az ősz,
a hervadt szirmok vérszínű rongyok.

Borong a ködös ég, hűs szürkeség enyész’,
mint álmaim be nem ért gyümölcse,
az akarat nem volt elég merész,
mindig akadt, ki hőjét lehűtse.

A fák között kósza, lenge röptű fény
lelkemnek édes vigasztaló dala,
arany napot lát, s hogy egy királyi kéz
felemeli majd a messzi magasba..
*
Esti köd

Mint a füst, gomolyog, a köd,
láthatatlanná mossa a tájat,
el akar bujdosni a föld,
épít magának hamuszín várat.

Nincs rajta sehol kijárat,
betakar mindent, árkot, göröngyöt,
várat magára, míg kifárad,
minden láthatót takarója föd.


Fénytörés - Novemberi alkonyon; - November


Fénytörés

Novemberi alkonyon


Csak egy pillanat volt, mikor
Aranyló hajad zuhataga beárnyékolt,
Mely úgy esett alá, mint kóbor levél,
Ha elmúlni kész.


És elmúlnék én is
Százszor ajkadon, mert bíbor festi
Ajkad mámorát, s ringó kebleiddel
Hajszolsz szerelmesen,


De már enyhül, fárad
Az ég alja, s bagoly szárnyaival
Ölel körül minket az örök szerelem
Virágzó csendje,


Mert nem jajgatnak a fák,
És nem jön több szó nyelvemre,
Mert hűvös van, s az avaron mélyen
Megbújik a hideg este.

*

November



vörös éj csordul fakó fénnyel
felettem harsognak a mindenszentek
s hámló mosolyuk csak egyszer él
talán te is így érzed:
nem vagy elég hordozni őket
anyátlan dohos ruhában
fárad az eső és megreped

Ligeti Éva - November felé; - Fellegek tánca


Ligeti Éva
November felé

Avarba fészkel őszi nap,
ezernyi színből válogat,
ködkígyó kúszik, körbeér,
hajamon csillan tört-fehér.
Kavargó holnap-gondolat,
felhőként görget gondokat,
sziszegő szél csíp, fagy legyez,
november felé így megy ez.
*
Fellegek tánca


Az őszi lomb pohár – falán
konyakszínű nedű csorog,
míg elmerengsz kicsit talán,
mámor felhője tántorog.

Megborzongat az érintés,
ha kósza szél hozzád simul,
hisz ismerős az ölelés,
arcod rózsája kivirul.

Az égbolt kékje megmarad,
felhők fátylán fehér fodor,
szédítő táncuk elragad,
s a boldogság felé sodor.

November - Szent András hava


NOVEMBER – SZENT ANDRÁS HAVA – ŐSZUTÓ – ENYÉSZET HAVA

A november a kilencedik hónap volt a rómaiaknál ("novem" = kilenc). A "novem" a görög "ennea", "enneva" származéka, ez viszont a "neosz-neá"-ból eredt, s ez azt jelenti, hogy "új, félig felnőtt, tapasztalatlan" - eléggé plauzibilis megjelölése a jobb kéz gyűrűsujjának.
Az őszi hónapok közül általában november a legködösebb, a legcsapadékosabb. A szántóföldekről betakarítják az utolsó terményeket is, és a hónap vége már a báloké. Az első hó is november vége felé szokott leesni. A falun élő, gazdálkodással foglalkozó emberek ez idő tájt csak a ház körüli munkákkal foglalatoskodnak.
*
Népi megfigyelések:
 
- ha Mindenszentek napján hó esik, nem olvad el márciusig
- ha Mindenszentek napja nedves, lágy telet várhatunk, ha pedig száraz, úgy kemény tél következik
- ha Katalin kopog, a Karácsony locsog
- Márton olykor fehér lovon jár
- ha Márton lúdja jégen áll, karácsonykor sárban botorkál
*
Népi mondóka
 
Ködös Márton után
Enyhe telet várhatsz,
Havas Márton után
Farkast soká láthatsz.
Szent Erzsébet-napja
Tél elejét szabja,
Az András-napi hó
A vetésnek nem jó.
*


Mit jövendöl a 100 éves naptár?
 
Hosszú és kemény tél következik, ha október hideg volt, és második felében délnyugatról keletkezett viharok voltak, ha a madarak ősszel kövérek, ha sok komló, makk, és keménymagú gyümölcs termett, ha november hó száraz és nem fagyos.
A meteorológusok Őszutó-ként tartják számon, a régi Székely-Magyar naptár szerint Enyészet havának nevezik, eleink (az Avisura szerint) a Disznótor hava elnevezést használták novemberre, a hónap régi magyar (katolikus) neve pedig Szent András hava. A Nap a Nyilas jegyébe lép.
A horoszkóp csillagjegyei közül az alábbiak esnek a november hónapba:
Skorpió (október 23 – november 21.) és
Nyilas (november 22 – december 21.)
November folyamán a Nap az állatöv csillagképei közül a Mérleg csillagképből a Skorpió csillagképbe, majd a Kígyótartó csillagképbe lép.
November minden évben a hét ugyanazon napjával kezdődik, mint az adott év márciusa, és a szökőévek kivételével a február is ugyanazon nappal kezdődik, mint a november.

Jeles napok

November 1. – Mindenszentek napja.
November 2. – Halottak napja.
Azoknak az ünnepe, akikről név szerint nem emlékeznek meg. A IX. századtól kötelező ünnep. Városban és falun egyaránt a halottainkra emlékezünk meg ezen a napon, akik felé gyertyagyújtással fejezzük ki tiszteletünket. A néphit szerint a halottak hazalátogatnak, ezért szokásban volt terítékkel várni és kenyérrel, vízzel, sóval „kínálni” őket. Ezen a napon a munkát is tiltották, nehogy megzavarják a holtak nyugalmát.

November 11. – E napra esik Márton napja.
Emlékét az i.sz. 316-ban, Pannóniában született tours-i püspök emlékének szentelik, aki a legenda szerint a püspökké választása elől a ludak óljába bújt, de azok gágogásukkal elárulták őt. A XIV. századi krónikák szerint a jobbágytartozás lerovása is erre a napra esett. A földeken is befejezték a munkákat, melyeket ki-ki erejéhez mérten nagy lakomával ünnepelt meg. Az ünnepi asztal elmaradhatatlan fogásaként a töltött liba mindig ott szerepelt. Úgy tartották, hogy „Aki Márton napon libát nem eszik, egész évben éhezik”. A jó ropogós libacomb mellé pedig mi is eshetne jobban, mint egy jó pohár újbor.
A népi hiedelem szerint november 11. a tél eljövetelének a kezdete. Ezért is van, hogy a vacsorán elfogyasztott liba csontját jóslásra is alkalmazták: ha fehér és hosszú a liba csontja, akkor havas lesz a tél, ha barna és rövid, akkor sáros.

November 12. – Megkezdődik a 40 napig tartó böjt.
November 19. -  Árpád-házi Szent Erzsébetre (i.sz. 1207-1231) emlékezünk e napon, aki a legenda szerint gyakran vitt élelmet a szegényeknek. Ennek híre édesapjának, II. Andrásnak a fülébe is eljutott, ami miatt egy alkalommal kérdőre is vonta lányát. Erzsébet válaszul csak annyit felelt, hogy az ő köténye bizony rózsákat rejt, s nem élelmet. És ekkor csoda történt. Mikor a kötényét édesapjának megmutatta, abból rózsák potyogtak a földre. A népi hagyomány szerint, ha Erzsébet megrázza pendelyét, akkor leesik az első hó.

November 25. -  Az Alexandriai Szent Katalin
a IV. században élt, a tizennégy segítő szent egyike. Bölcsessége és Istenbe vetett tiszta hite miatt tisztelték őt annyian. A házasságra vágyó lányok védőszentje. Napjához férjjósló hiedelmek kapcsolódnak. Így például a vízbe tett gyümölcság, ha kizöldül karácsonyig, akkor a lány közeli férjhezmenetelét jósolta. Ez az ágat katalinágnak is nevezik.
A népi szokások szerint a pásztorok e napon hajtották ki az évben utoljára a csordát. Mivel e naphoz közel esik Advent első vasárnapja, ezért ekkortól már nem rendeztek bálokat, táncmulatságokat, lakodalmakat. A népi időjóslásban, ha Katalin napkor fagy, akkor karácsonykor eső várható, ha Katalinkor esik, akkor fagyos karácsonyunk lesz.

November 30. -  Szent András apostol és vértanú napja.
A néphit szerint a legjelentősebb házasságjósló és varázslónap. Az e naphoz köthető praktikákat a lányoknak többnyire magányosan és titokban kellett elvégezniük. Például böjtöltek, vagy a párnájuk alá férfi ruhaneműt rejtettek.
Az András naphoz legközelebb eső vasárnap advent első vasárnapja, mely egyben az egyházi év kezdete. A nép Andrást házasságszerző szentnek tartja, ami talán annak köszönhető, hogy a pap az első adventi vasárnapon sorolja fel az elmúlt egyházi év eseményeit, így a házasságkötéseket is. Magyarországon e napon kezdték meg a disznóölést és disznótorokat is, melyek egészen farsang végéig eltartottak.

Kert – November

Az őszi hónapok közül általában november a legködösebb, a legcsapadékosabb. A szántóföldekről betakarítják az utolsó terményeket is, és a hónap vége már a báloké. Az első hó is november vége felé szokott leesni. A falun élő, gazdálkodással foglalkozó emberek ez idő tájt csak a ház körüli munkákkal foglalatoskodnak.
A késő ősz minden évben a kerttől való elbúcsúzás ideje. A nyári vegetációnak már csak a nyoma látszik, az első fagyok után pedig végérvényesen beköszönt az őszi hangulat.
Az év vége felé járunk, ilyenkor, ha van is tennivaló a kertben, az nem túl látványos. Ennek ellenére kertünk jövő évi pompája és termése nagyban függ ettől az időszaktól.
A november az őszi mélyszántás és kertásás utolsó hónapja.
November végére a gyümölcsfák és a lombhullató díszfák, díszcserjék már mélynyugalmi állapotban vannak, így az aktuális metszések elvégezhetők rajtuk.
Fagymentes időben még ültethetünk szabadgyökerű gyümölcsfákat, díszfákat és cserjéket.

Novemberben még akad tenni való otthonunk környékén. Aki kertes házban lakik az tudja, a kertet elő kell készíteni a télre. Fontos a lehullott levelek összegyűjtése, vízteleníteni kell a kültéri csapokat, nehogy elfagyjanak a tél idején. A gyümölcsfákról el kell távolítani a rajta maradt leveleket, gyümölcsmúmiákat, mert fertőzés forrása lehet. Ebben a hónapban értékeljük legjobban az örökzöld növényeket, amelyeket az évek során ültettünk. Azonban vannak olyan növények, amelyek hűvös helyen átvészelik a telet ilyen, mint például a muskátli, a leander és a citrus félék...A fűszernövényeket  be tudjuk vinni a lakásba, ha nem is maradnak meg tavaszig, még sokáig élvezhetjük ételeinkben kedvező hatásukat. A belső ablakpárkányon cserépben is elfér a bazsalikom, petrezselyem, metélőhagyma, kakukkfű, a babér.

November elején, amíg a fagyok nem jönnek, a természet bámulatba ejtő, színes levelekkel kápráztat el minket. Lassan elhagyja az októberi színpompát. A kellemes, simogató őszi napfényt, fagyos hajnalok és ködös reggelek váltják. Már a tél is megmutatja magát egy-egy hószállingózással, ritkábban tartós havazással.
Télen nem minden madarunk vonul melegebb tájakra, számos faj itthon marad. Ne feledkezzünk meg  a madarak etetéséről! A ház körül gyakori madarak emberi segítség nélkül is átvészelik a telet, ám az etetés nagy könnyebbséget és biztonságot jelent  számukra, de csak akkor, ha az etetést folyamatosan, egész télen végezzük. Sivár kertünkbe életet hoznak és tavaszig rengeteg élménnyel ajándékoznak meg minket!

Nagyon sok szeretettel köszöntjük
e hónap
szülötteit,
névnaposait.
Sok boldogságot kívánunk!

Supka Géza - A halottak hónapja (november)


Supka Géza
A halottak hónapja 
(november)

A november a kilencedik hónap volt a rómaiaknál („novem” = kilenc). A „novem” a görög „ennea”, „enneva” származéka, ez viszont a „neosz-neá”-ból eredt, s ez azt jelenti, hogy „új, félig felnőtt, tapasztalatlan” – eléggé plauzibilis megjelölése a jobb kéz gyűrűsujjának.
November első két-három napja a halottak kultuszát szolgálja, de nem római hagyatékképpen, hanem kelta befolyás alatt. Ezt bizonyítja, hogy úgy a november elsején megtartott Mindenszentek napját, mint a másodikán (vagy ha ez vasárnapra esik, akkor harmadikán) megült Halottak napját csak a 9. és 10. század óta ünnepli meg az Egyház, holott Angliában, kelta területen már a 8. században is közünnep volt. November 1. volt ugyanis a kelta év kezdete, amikor halotti áldozatokat hoztak az elhunytak tiszteletére. Amikor aztán a kelta elem a francia Egyházban is megerősödött, akkor a maguk ősi ünnepét – persze átkatolizálva – áthozták a katolikus egyházi évbe is. A november elsejei Mindszentet Kr. u. 835 óta, a másodikán tartott Halottak napját pedig 998 óta tartja meg az Egyház. Az utóbbi ünnep főként a chiliasmus hatása alatt született meg: a Krisztus utáni 1000-ik évre várt világvége szorongásos hangulatában, amikor is a halandók iparkodtak az elhunytak szellemeivel jó barátságba kerülni. Sírjaikon gyertyákat gyújtottak fel, hogy a szegény fázós lelkek ezek fényénél melengethessék magukat. A gyertyát azért is kellett a sírokon meggyújtani, hogy az ezen a napon sírjaikból kiszabadult lelkecskék újra visszataláljanak a sötétben a maguk sírjába, s ne nyugtalanítsák aztán tovább az élőket. Ilyenkor persze illett a sírokat is rendbe hozni, hogy az elhunytak szívesen maradjanak otthonukban. Sőt némely – főként szláv – vidékeken élelmet is helyeztek a sírokra, nehogy a lelkek bármiben is hiányt szenvedjenek és „hazajárjanak”. Ezen a napon hosszan szólnak a harangok, hogy a harangszóval elfeledjék a szellemek siránkozását. Szóval itt szólal meg igazában az emberiségnek egész halálfélelme, amely a mágikus koroknak egyik leghatalmasabb szellemi mozgatóereje volt.

Adamecz László - Míg a gyertyák


Adamecz László
Míg a gyertyák


Míg a gyertyák csonkig égnek,
emlékeid visszatérnek,

 és sóhaj tör ki belőled,  
siratod még az elmentet.  
Fáj, hogy nem szeret már téged,  
fáj, hogy nem öleled régen,
bánt, hogy magányos lettél,
bánt, hogy keveset szerettél.  
Álmaidban veled van ismét,  
vele oly jókat nevettél,
gazdag voltál általa,  
boldog voltál karjában.
Az szeretett, kitől vártad,
 mennyeket is vele jártad.
Ha a gyertyák csonkig égtek,
 vigaszod ő maradt néked.

Lázár Horváth Zsuzsanna - Darvak; - Emlékezés


Lázár Horváth Zsuzsanna

Darvak

November van, csendesülő fényben
darucsapat vonul át az égen
ék alakban húznak messzi délre
hova nem ér el telünk hidege.


Ólmos égen felhők sűrűsödnek
pihenőre készül a természet
hótakaró puha selyme alatt
álmodni az eljövendő tavaszt.


Ha zúgva, jajongva felsír a szél
és tél terhétől széthasad az ég
puha pihék hullnak alá lágyan
hófehérbe vonva be a tájat.
 
*

Halottaink napjára, kicsit másképp...

Emlékezés




emlékek lengenek körül
ahogy leng az őszi szél
gyertyák lángjait libegtetve
így november elején
virággal díszített sírokon
felbukkannak a nemlét időtlenségéből
halottaim kik nem csak emlékek
felvillanó perctöredékek
rebbenéseiben tovább élnek
dobbannak a szívkamrák remegő falán
lélekcsendemben is szólnak hozzám
velem vannak halkuló őszökben
rőt-arany levelek fakult hullásában
nyirkos hajnali ködökben
telek ropogó kályhatűzmelegében
ébredő rügyek tavaszlüktetésében
kibomló virágok illatával üzennek
izzó nyarakon csillagos ég alatt
hűvös érintésük vállamon marad
ha szél karjával ölel a lágyan ringó est
csak sóhajtásnyi hiányuk ég át
az időtlenné merevült elmúlás
könnyáztatta fényszövetén
míg sercenő lánggal értük ég a mécses



Nagy Csaba - Láncolt; - Szokolay Zoltán - November


Nagy Csaba (Gyémánt)
Láncolt

Eső, novembert öltő,
hideg éjbe mártott
vízcseppek gyűlnek
rideg tócsákba,
egy eget takaró 
szürke létből.
Míg nekem szánt
tavaszod érkezik,
míg május derít
mosolyt
arcunkra majd
újra, láncolt magányom öl.

Kósa Emese - November


Kósa Emese
 November




Hancúrozó hónapok

Naplementekor
november köszönt be a
a kietlen tájra.

 *

Őszi avarban



ködös reggelen
tízemeletnyi boldog-
talanság zuhan

gomolygó füstben
őszi avart éget el
nyirkos november

*

Novemberi haikuk

*

enyészet

novemberi szél
zúzmarás faágakon -
kiutat keres
*
összhangzattan


kopár faágon
széllel bélelt varjúhad -
lelki szegények

Jékely Zoltán - November panaszaiból


Jékely Zoltán
November panaszaiból /1935/

1

Barnult facsonkok, megtépett palánk,
tövében sárguló levelek asznak,
s pipáznak már, akár a nagytaták,
vityillók oldalán a barna kazlak.
Hol vannak a gyümölcsösök? Mind elértek,
gyermek lerázta-verte, szedte vén:
aztán gyomrokba vagy pincékbe tértek,
egy-egy bingyó maradt csak ághegyén.
Az oltványokat már nyúl kaparja,
a házakon varjak kuruc-hada,
s ha lent repülnek, akad, aki hallja:
úgy sír a szárnyuk, mint egy ballada.

2

Tudom, maholnap spleenes ablakok
álmuk lerögzitik: a déli erdőt!
Ó, addig bár egy rózsát adjatok,
egyetlen kis bimbót a hosszu kertből!

Bár csak egy hitvény csokorravalót
szedhetnék össze, egyetlen csokornyit!
Hűtlenek voltunk, télirevalók:
nem szimatoltuk a nagy ősz bimbóit.

Most várhatjuk a jégvirágokat,
ablakunk majd vágyálom, déli dzsungel,
s izgága szivünk szinte megszakad,
ha virágosbolt előtt baktatunk el.

3

Hová tűntek a gyötrött levelek?
A tarka szárnyacskák hová repültek?
S a tücsök! Tán Japánban zengenek:
a kerti béka Kóreában ünget.

Kibújtak a földgömb túlsó felén,
s most a sárga emberkéknek zenélnek:
de ittmaradtam kényszerűen én
s állataim, a jó kutyák, szegények!

- Hallod, szűkölnek és nyüszítenek,
árva fickók a kuckók ronda rongyán:
avagy kiállnak eléje s remek
fejtartással dudálnak, mint toportyán.

S a mi kutyánk! szegény, hogy kecmereg
rozsdás láncán a mocskos hó levében!
A könnye is hull. Biztosan beteg.
Vess neki egy cukrot, Jézus nevében!

4

Este megszépül a nyirkos világ.
A holdhoz kémények kék füstje járul:
konyhák mélyén sülnek a vacsorák,
s rőzsetűz-illat mesél Nagymamáról.

De boldog voltam! Volt macskám, kutyám:
hideg télben üldögéltünk mi, négyen,
mesét hallgatva, uzsonna után,
a roppant búboskemence tövében.

Hol van ő most, az elszáradt öreg,
jó nagymamánk, Andersen szép meséje?
Sötét konyhában ül, kisgyermekek

között, a nagy Kinizsiről mesélget...

Vörös Judit - Ambis - Halottak napja


Vörös Judit

Halottak napja


Előttem, sárgán a gyertya lángja lobban,
őrizve mély álmát a kedves halottnak.
Felvetődik fénye a fehér keresztre,
simítja szelíden, újra megremegve…


Gondolatom lassan visszatér a múltba.
Emlékeknek sora olyan nagyon kusza…
Égő gyertya mellé leteszem virágom,
könnycseppek siratják megcsonkult világom.

*

Anubis

Halottak napja



Ilyenkor novemberben a temetőkben tavasz van.
Virágba borul az egész, az emberek sírnak, de csak halkan.
Ki édesanyját, testvérét vagy apját siratja ebben a novemberi tavaszban.
Halottak napja. Ilyenkor a legkeményebb szív is vérzik,
s könnyet küld a szembe. Ó...
Sirok én is, hisz a sok halott rokon ilyenkor jut igazán eszembe.
Leheletektől ködös hideg novemberben,
Vigyél ki virágot a temetőbe, gyújts mécsest,
s ne szégyelld a könnyed.
Ma a te lelked is lehet gyönge, sírj bátran,
s nézz az emlékek szúrós szemébe.



November



November


„Hulló levelek borítanak
Kihűlt szíveket
Bosszút állnak rajtad
Bosszút állnak a szerelmen


Nézzed!
részecske szemeddel
Nézzed!
Hogy hullanak
Hogy múlanak
a levelek
...
Színesek és szürkék
Szárnyuk összetörték
Fekszenek a földön
Testük összesöpröm
Lehullva már
köztük sincs különbség.”


Sosan - Novemberi reggel; - K. László Szilvia - November


Sosan (Lévai Zsuzsanna)

novemberi reggel


Varjúkárogásra ébredtem fel reggel.
Fekete madarakkal tele volt a rét
Úgy mondják az öregek, közelít a tél.


A szépséges őszi nyárnak vége van már.
Viharos nagy szelek cibálják a fákat,
S a színes levelek ezerfele szállnak.


Ott szemközt a domb felett, fekete az ég.
Esőt hozó szürke felleg, a tájra ráborul.
Jön a hideg tél megállíthatatlanul.



Leleszi Balázs Károly - Naplójegyzet


Leleszi Balázs Károly
Naplójegyzet

Ezt a verset kettőezer hét, november közepén írtam, íróasztalomon. Afféle hagyományos íróasztal ez, lapos, négy lába van, rajta papír fecnik és könyvek szövevényes erdeje. Az emberben több idegsejt található, mint ahány fa csak van az Amazonas esőerdeiben. Ha levennéd az ajtót, mondom magamnak, s aládúcolnád, asztal lenne belőle. Az ablakon át díszfákat, egy kerekes kutat, rozsdás sodronykerítést és a szomszéd házát, kéményét látom. Most váratlan négy-öt veréb telepszik a csupasz gallyakra, módfelett méltatlankodnak, vitatkoznak, szárnyaikkal idegesen verdesnek. Én ülők, figyelek és várakozom. Várom a különös kegyelmi állapotot, a hajlékony meghallást, hogy szavakká formálódjanak a gondolatok, ilyenek, hogy egy versnek olyannak kell lennie, mint az ekevasnak, mely felszántja a lélek rétegeit. És még az is eszembe jutott, hogy a vers tulajdonképpen nem más, mint megformált igazmondás, meg olyanok a Szellem ihlette, sugallta versek, mint a mészkövek közt lassan utat vájó vízcseppek, melyek kitágult és bonyolult barlangrendszereket hoznak létre az emberi szív mélységeiben. És a számítógép képernyőjén a betűk szavakká, a szavak mondatokká állnak össze, míg átölel az Isten minden szónál ékesebb, beszédesebb csendje…
    Közel jött a végtelen.