Adamecz László - Míg a gyertyák

Adamecz László
Míg a gyertyák

Míg a gyertyák csonkig égnek,
emlékeid visszatérnek,
 és sóhaj tör ki belőled,  
siratod még az elmentet.  
Fáj, hogy nem szeret már téged,  
fáj, hogy nem öleled régen,
bánt, hogy magányos lettél,
bánt, hogy keveset szerettél.  
Álmaidban veled van ismét,  
vele oly jókat nevettél,
gazdag voltál általa,  
boldog voltál karjában.
Az szeretett, kitől vártad,
 mennyeket is vele jártad.
Ha a gyertyák csonkig égtek,
 vigaszod ő maradt néked.