Hollósy Tóth Klára
Künn hervad az élet….
Künn hervad az élet,
mélán esőz,
hullnak a száraz, dér
marta lombok.
Fonnyadó pompáját
siratja az ősz,
a hervadt szirmok
vérszínű rongyok.
Borong a ködös ég,
hűs szürkeség enyész’,
mint álmaim be nem ért
gyümölcse,
az akarat nem volt
elég merész,
mindig akadt, ki
hőjét lehűtse.
A fák között kósza,
lenge röptű fény
lelkemnek édes
vigasztaló dala,
arany napot lát, s
hogy egy királyi kéz
felemeli majd a
messzi magasba..
*
Esti köd
Mint a füst,
gomolyog, a köd,
láthatatlanná mossa a
tájat,
el akar bujdosni a
föld,
épít magának hamuszín
várat.
Nincs rajta sehol
kijárat,
betakar mindent,
árkot, göröngyöt,
várat magára, míg
kifárad,
minden láthatót
takarója föd.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése