Nagy Csaba (Gyémánt)
Láncolt
Eső, novembert öltő,
hideg éjbe mártott
vízcseppek gyűlnek
rideg tócsákba,
egy eget takaró
hideg éjbe mártott
vízcseppek gyűlnek
rideg tócsákba,
egy eget takaró
szürke létből.
Míg nekem szánt
tavaszod érkezik,
míg május derít
mosolyt
arcunkra majd
újra, láncolt magányom öl.
Míg nekem szánt
tavaszod érkezik,
míg május derít
mosolyt
arcunkra majd
újra, láncolt magányom öl.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése