Vörös Judit
Halottak napja
Előttem, sárgán a
gyertya lángja lobban,
őrizve mély álmát a kedves halottnak.
Felvetődik fénye a fehér keresztre,
simítja szelíden, újra megremegve…
Gondolatom lassan visszatér a múltba.
Emlékeknek sora olyan nagyon kusza…
Égő gyertya mellé leteszem virágom,
könnycseppek siratják megcsonkult világom.
őrizve mély álmát a kedves halottnak.
Felvetődik fénye a fehér keresztre,
simítja szelíden, újra megremegve…
Gondolatom lassan visszatér a múltba.
Emlékeknek sora olyan nagyon kusza…
Égő gyertya mellé leteszem virágom,
könnycseppek siratják megcsonkult világom.
*
Anubis
Halottak napja
Ilyenkor novemberben
a temetőkben tavasz van.
Virágba borul az egész, az emberek sírnak, de csak halkan.
Ki édesanyját, testvérét vagy apját siratja ebben a novemberi tavaszban.
Halottak napja. Ilyenkor a legkeményebb szív is vérzik,
s könnyet küld a szembe. Ó...
Sirok én is, hisz a sok halott rokon ilyenkor jut igazán eszembe.
Leheletektől ködös hideg novemberben,
Vigyél ki virágot a temetőbe, gyújts mécsest,
s ne szégyelld a könnyed.
Ma a te lelked is lehet gyönge, sírj bátran,
s nézz az emlékek szúrós szemébe.
Virágba borul az egész, az emberek sírnak, de csak halkan.
Ki édesanyját, testvérét vagy apját siratja ebben a novemberi tavaszban.
Halottak napja. Ilyenkor a legkeményebb szív is vérzik,
s könnyet küld a szembe. Ó...
Sirok én is, hisz a sok halott rokon ilyenkor jut igazán eszembe.
Leheletektől ködös hideg novemberben,
Vigyél ki virágot a temetőbe, gyújts mécsest,
s ne szégyelld a könnyed.
Ma a te lelked is lehet gyönge, sírj bátran,
s nézz az emlékek szúrós szemébe.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése