Kósa Emese - Őszi napsütésben; - Októberi fények

Kósa Emese

Őszi napsütésben

https://m.youtube.com/watch?v=fkqdfpdJM9M

Októberi fények

Harkály kalapál
a ködittas hajnalban
jólét csüngedez. 

*
Októberi fény,
Elnémuló hegedű -
Ásító tücsök… 

*
Ködbe szédül az
erdő, lombjai között
templom tornyosul. 

*
Hold szaporázza
a lépéseit, de még
az ág hegyén ül – 

*
Kakas rikkantja
meg az elbódult reggelt,
másik kakas szól. 

*
Kukoricaháncs -
(meg)taposott remények
útvesztőjében… 

*
Földben pityóka
szundít, kiperegnek az
idő szemei. 

*
Csücsürít a Nap,
felkeljen vagy inkább ne -
még gondolkozik…
*
A vizes fűbe
taposom érzéseim -
tehén kolompol…

L. Horváth Zsuzsanna - Jó lenne ...; Gyertyalángok

L. Horváth Zsuzsanna

Jó lenne …

Eltűnni hirtelen
mint a búvópatak
ha siklik köveken
és kacagva otthagy
ha hívják a mélyben
rejtőző barlangok
a hegyek ölében.

Eltűnni hirtelen
ahogy napfény tűnik
fekete felhőben
ha vad szelek űzik
októberi égen
s csak az erdő izzik
veszejtő vörösben

*

Gyertyalángok

Október ólmos, sápadt egén
szállnak gyors szelek szárnyán
piros szegélyű, szürke fellegek
mintha tükröződne ezernyi gyertyaláng
mi halottainkért lobog
temetők súlyos csendű mélyén.
Fájó sebeket, elfojtott érzéseket
szakítanak föl az emlékek
s míg sírjaikra virágot viszünk
önnön haragunkkal tán megbékülünk.
Bocsássuk meg hát végre,
hogy elhagytak minket feltámadást remélve!
Ideje, hogy elengedjük Őket
sápadt éjeken vissza-visszatérő lelkeiket,
hogy megleljék a nyugalmat
mit a végtelen időkön túl keresnek.
S ha majd értünk is csak
emlékező gyertyaláng lobog
találkozunk, hol ragyognak fenn a csillagok

Nagy Csaba - Az ősz nyirkos reggelén; - Október lett

Nagy Csaba /Gyémánt/

Az ősz nyirkos reggelén

https://m.youtube.com/watch?v=9dNDg9BO8J0

Megébredtél…
Bársony-sziromként simítom az arcod,
Tudom, ilyenkor még szavaid némák.
Messziről érkeztél, hol még bánt a múlt,
De valóság már ez az álomvilág,
Látod? Odakint kacagnak még a fák
Az új ősz nyírkos reggelében,
Ébredj békében!
Nyugodjon meg szíved,
A szívem tiéd marad.
Mosoly kerül szótlan ajkadra,
Ujjaimra meleg öröm-könnycsepp ragad,
Letörlöm szép arcod,
Mosolyodra lám egy forró csók is tapad.

*

Október lett

Október lett.
Még nem hullt hó,
a fákon
csendben
sóhajtozó levelek is zöldek,
csak az ősz szomorú arca
fehérlik ajtóm
mattra sikált üvegén át.

Hamar osont a nyár,
s mily sok
csigalépésben
múló másodperc kell,
míg a szem
majd
a szelíd ágakon
újra
tavasz-meséktől
pattanó rügyeket lát.

Ligeti Éva - Október-végi ősz; - Őszi nap

Ligeti Éva /Leka/

Október-végi ősz

október végi ősz
sírodnál elidőz
levélhad betemet
simítja léptemet

megannyi koszorú
a lelkem szomorú
borostyán fájdalom
előttem sírhalom

ködfátyol míg kereng
mécsesek lángja leng
megszólal gyászharang
kongón tör át a hang

majd csend lesz hirtelen
nyomában végtelen
arcomon könnyözön
október elköszön

*

Őszi nap

Megérkezett az ősz, szellőszekéren
Vörös sipkát húzott a Nap fejére
Bazáros ragyogás szivárog gyéren
Alábbhagyott forró, vad szenvedélye

Mintha sárkány vére folyna nyomában
Erejét veszítve földre vetődik
Meghúzódik függönyszerű homályban
Páranyoszolyából visszaverődik

Pirul az égalja, dacos orcával
Aléltan leborul a horizontra
Nem tud megbékélni világ sorsával

Elbujdosik messze, távoli pontra
Hátrahagyott színek mutatják útját
Októberi esték kutatják a múltját

Zsiga Lajos - Itt az ősz

Zsiga Lajos /Alkotok!

Itt az ősz

deret csókol az ősz
a kökény kék szemére
fagyot metsz a hajnal
az októberi szélben
el múlt a zsivaj
üresek a fészkek
kinek mennie kellett
az már régen elment

levetkeztek a fák is
éji néma csendben
ruhájukat hordja
a szél
mint eltévedt álmokat
a sötét éj
kigombolja ruháját
a vak sötét
mellém fekszik
az ágyba
majd könnyes szemmel
csókol
a puhatestű éjfél

Sárhelyi Erika - Őszi impresszió

Sárhelyi Erika /Netelka/

Őszi impresszió

https://m.youtube.com/watch?v=pfIV66nxnc4

A kerti padon üldögélve nézem:
szökik a nyár, akár fától a levél -
sárgára aszott, reszketeg holttestét
görgeti elém az októberi szél.
 
"Kapjatok el" – mondaná, mielőtt
földet ér, de sorsa bevégeztetett.
Sírva nevetem, mint múlik el a szép;
Varjak köröznek a kacajom felett.

Szakáli Anna - Magvető hava

Szakáli Anna

Magvető hava

Csivitel a sok kis fecske,
hosszú útra készül,
villanydróton ücsörögnek,
felrepülnek végül.
Térképét az útnak, háznak,
az eszükbe vésik,
körbe-körbe keringenek
s felcsapnak az égig.

Októberi csendes estén,
mikor a szél zörget,
kopogva hull le a dió,
must illata terjed.
Levél zörren, szőlőtőke
álmosan bámészkod,
csillagfényen, holdkaréján
csupasz ág álmélkod.

Magvető a kezdet és vég,
bő áldás hónapja,
telve góré, hombár, padlás,
méz csurran a kasba.
Hajnali köd csókja vízcsepp,
gyöngyöt rak a fákra,
csak a sugár, a napsugár
melengető fáklya.

Füstöt ereszt már a kémény,
bújunk házainkba,
szürke felhő telet jósol
fázós csontjainkba.
Hervadozó őszirózsa
búsul kint a kertben,
krizantémok üde zöldje
virágzásba szökken.

Földbe kerül most a búza,
jövőnknek kenyere,
testünk, lelkünk átjárhatja
akarat reménye.
Aztán jöhet a hideg tél,
hótakaró dunna,
áldást hozzon a Magvető
kedves otthonunkra!

Petőfi Sándor - Piroslik már ... - Ősz elején

Petőfi Sándor

Piroslik már a fákon a levél …

Piroslik már a fákon a levél,
Süvölt köztök, süvölt az őszi szél,
Homályos a nap, a mező deres;
Pásztor, betyár meleg tanyát keres.

Meleg tanyát a pásztor csak talál,
Vár ott reá kulacs bor, tele tál.
Ha kifogy a kulacs bor s tele tál,
Lágy párnán felesége vele hál.

Betyár embernek jó tanyája nincs,
Minden felől csörög rá rabbilincs.
Száraz bokorban huzza meg magát,
Átkozza a hűs őszi éjszakát.

*

Ősz elején

Üres már a fecskefészek
Itt az eszterhéj alatt,
Üres már a gólyafészek
Tetejében a kéménynek...
Vándor népe ott halad.

Ott a messzeség homályin,
Ott az égnek magasán.
Látom még, mint kis felhőket,
Vagy már nem is látom őket?
Csak úgy képzelem talán.

Elröpűlnek, elröpűlnek,
Tavasz s nyár vendégei,
És őket már nemsokára
A kertek s mezők virága
S a fák lombja követi.

Mint szeszélyes hölgy, a mennybolt
Majd borul, majd kiderűl.
Ajka még mosolyg, s szemébe
Könny tolúl... ennek sincs vége,
S ajkán ujra mosoly űl.

Bús mosolygás és vidám könny!
Csodálatos keverék.
Észrevétlen karon fogja
És egy más világba vonja
A merengés emberét.

Órahosszat elmerengek,
És ha egy elejtett tárgy
Vagy harang, amely megkondul,
Fölriasztott álmaimbul:
Elmém, nem tudom, hol járt?

 

Pataki Glica - Virágszirmos útjaim ...

Pataki Glica

Virágszirmos útjaim …

https://m.youtube.com/watch?v=0vRucrYcJ0c

/részlet/

Az októberi őszi köd ölelésében, véget értek virágszirmos útjaim. Foltos lett az erdő gúnyája, de nincs miért szégyenkeznie, hiszen jól áll neki. Sárga, rozsdabarna, vörös színek széthintve réteken és dombokon, egymás hátán átszaladó hegyeken. Az esti pihenőre térő nap fénye, még biztatón simogatja a bársonyos kakukkszegfűt és jó szomszédját, a harangvirágot.
Amíg gyönyörködöm szépségükbe, összébb húzom magamon a kabátomat.
Szelíden zúg a tarvágás szélén álló fenyves és felesel véle a tölgyes erdő.
Szép volt az idei tavasz és az őt követő nyár.
Hétvégeken mindig úton voltam, leskelődtem és rengeteget tanultam: TŐLE.
A nagy Ő – től a TERMÉSZETTŐL!
Gyöngyöstarjánt magam mögött hagyva a reggeli harang hangjával, végre itt vagyok a Mulató oldalban. Minden fele bámészkodom, vajon kikkel fogok találkozni utamon? Fürtös Gyöngyike, Tavaszi Kankalin. Hetek múltával a sárga színű borsos varjúhájjal. A dombtetőn álló kereszthez pedig ökörfarkkórók, s kígyósziszek zarándokolnak.
A Világos hegy is megengedi, hogy meglátogassam és hűségemért cserébe átnyújt pár szál leány kökörcsint és fekete kökörcsint. A hatalmas színes kőtömböket sárga színű pimpók teszik még meseszerűbbé.

Szomorúfűz - Válaszra várva ...

Szomorúfűz

Válaszra várva ...

https://m.youtube.com/watch?v=lx5k0HjnHZg

Álmodnak a fák

a csendes pihenőben

a szél bolyong közöttük

válaszokat várva,

kósza dallamokat zengve,

ünnepélyes, meghitt hangok,

fények és árnyak játékában,

felhőkbe takart facsúcsokkal,

az ég és a föld szépségével,

szívünkbe fészkelt örömmel

és a bánat örök törvényével

Bognár Barnabás - Itt vagyok

Bognár Barnabás

Itt vagyok

Itt vagyok egyedül szobámban
és elfekszem az ágyon hanyatt,
szeretnék a csendben heverni
s megérteni végre magamat.
Az ablak zárva, az ajtó csukva,
mégis minden hang idehajt,
de én most nem figyelek szavukra
és megszűröm az utcazajt;
csak a szépet hallom
s mindazt, ami kellemes,
a többit meg érzem,
mert lehet, hogy érdemes;
kezem teljesen ellazul testem
mellett, s oly könnyű lettem
most, mint a friss lehelet;
csak lebegek az ágyon,
mint egy léghajó, és érzem a vágyon,
hogy a lét szép, ha jó;
és a lét jó, mert nagyon szép,
mint a zöldben ballagó őzikék;
és csak bámulom magamat és érzem:
a nyugalom végre szétvet egészen;
s remélem, úgy látok, ahogy ti láttok
engem,

mert úgy szerettek, ahogy én szeretek,
s szerettem;
egyedül vagyok, de
egyedül nem vagyok senki,
hozzám tesz vagy elvesz belőlem
mindenki, aki egy kicsit ismer,
van, aki sokat, van, aki kicsit is mer.
Ez vagyok én, itt vagyok:
egy folyton átváltozó
befolyásolt befolyásoló;
két végén szerteágazó folyó,
hol csordogáló, hol csobogó.

Harcos Katalin - Remény születik

Harcos Katalin

Remény születik

Magányom csöndje kongón üres.

Talán, ha zúgnának harangok

nem gyötörnének úgy a hangok.

Hiányod égőn lüktet bennem,

az űrt nem töltheti be semmi…

Szeretnék mégis veled lenni!

Pillám lehunyva emlékezem:

csókjaid kényeztetnek újra,

s ölellek karjaidba bújva.

Harmat-hűs érintésed érzem.

Kezed lágysága csak az enyém,

amint végigsimít könnyedén.

Mi hozzád köt több, mint eskü.

Szív és lélek szoros köteléke,

életre szólón, - és öröklétre.

Világokat köt össze titkon,

és napfonatokban árad a fény.

Így születik az új remény.

Siktár János - A természet csodálata

Siktár János

A természet csodálata

A természetet látod fenséges csendje mélyén,
a kegyes ember vágyát és meghallgattatását,
mormolja az igéket , miközben fenn az ágon
csattognak a madárkák, a kis patak zaján át.
A csermelyeket látod könnyében búcsúzáskor,
az éjnek köntösébe zárva a szürkületben,
mohón várva az élet holnapi ébredését,
mikor szelíd imája az élők felé lebben.
Az éji megnyugvásban s az élet ütemében
példát talál a néző, szemét ha tágra tárja,
a lét titkát mutatja az a gondolkozónak,
nincs szüksége a költők kimódolt verssorára.
Vajon a szép nem az ég küldöttje itt a földön?
Valóban, én fohászom a szépség felé küldöm.
Felé tekintek csodálatommal, hódolattal,
ha a leáldozott Nap csillogásában fürdöm.

P. Pálffy Julianna - S csókod ...

P. Pálffy Julianna

S csókod … 

A csókod mézízű varázs - s én -
a méz, édes mámorát szeretem,
minden csókodban azt keresem,
ha ajkad az ajkamra simul,
ott érzem az ízét, hol finoman, hol
vadul.
Oly puha, oly bizsergető,
forrón szenvedélyes, mindent kérő,
néha, mint az alászálló hópihék,
a vállam éppen csak, éppen hogy
megérintették.
Barangoltak a testemen, dombokon
és íveken, lobogó tüzeket gyújtva bennem,
hogy kívánjam, hogy kérjem, engem is
vigyél magaddal, hiszen csókraboddá
lettem.
Elkárhoztam érte, bűnömül ne vegye
senki, ki nem érezte a csókod ízét,
nem tudhatja milyen az - Téged -
igaz szerelemmel a szívében, őszintén
szeretni.
Az én szívemben ott él a szerelem,
szirmait bontó, gyönyörű rózsa,
elvarázsoltál, megbabonáztál, hogy
örökkön-örökké éhes legyek, arra a
mézédes csókra.

Németi Csaba - Mégsem

Németi Csaba

Mégsem

Most viaskodom csendeddel,
s útra kélt bennem Érted az Isten.
Oda adtam minden titkom,
nem tagadom fénylő átkom.
Szép ívű szád érintette arcom,
életre kelt az álom,
most mindketten küzdünk
a valótlan percekért,
pedig tudjuk, sosem lesz a miénk.
Megvalljuk bűneink egymásnak,
azok lesznek szentek,
s bennem újra és újra minden nap,
útra kél Érted az Isten.