Zsiga Lajos /Alkotok!
Itt az ősz
deret csókol az ősz
a kökény kék szemére
fagyot metsz a hajnal
az októberi szélben
el múlt a zsivaj
üresek a fészkek
kinek mennie kellett
az már régen elment
levetkeztek a fák is
éji néma csendben
ruhájukat hordja
a szél
mint eltévedt álmokat
a sötét éj
kigombolja ruháját
a vak sötét
mellém fekszik
az ágyba
majd könnyes szemmel
csókol
a puhatestű éjfél
a kökény kék szemére
fagyot metsz a hajnal
az októberi szélben
el múlt a zsivaj
üresek a fészkek
kinek mennie kellett
az már régen elment
levetkeztek a fák is
éji néma csendben
ruhájukat hordja
a szél
mint eltévedt álmokat
a sötét éj
kigombolja ruháját
a vak sötét
mellém fekszik
az ágyba
majd könnyes szemmel
csókol
a puhatestű éjfél
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése