Ligeti Éva - Október-végi ősz; - Őszi nap

Ligeti Éva /Leka/

Október-végi ősz

október végi ősz
sírodnál elidőz
levélhad betemet
simítja léptemet

megannyi koszorú
a lelkem szomorú
borostyán fájdalom
előttem sírhalom

ködfátyol míg kereng
mécsesek lángja leng
megszólal gyászharang
kongón tör át a hang

majd csend lesz hirtelen
nyomában végtelen
arcomon könnyözön
október elköszön

*

Őszi nap

Megérkezett az ősz, szellőszekéren
Vörös sipkát húzott a Nap fejére
Bazáros ragyogás szivárog gyéren
Alábbhagyott forró, vad szenvedélye

Mintha sárkány vére folyna nyomában
Erejét veszítve földre vetődik
Meghúzódik függönyszerű homályban
Páranyoszolyából visszaverődik

Pirul az égalja, dacos orcával
Aléltan leborul a horizontra
Nem tud megbékélni világ sorsával

Elbujdosik messze, távoli pontra
Hátrahagyott színek mutatják útját
Októberi esték kutatják a múltját