Nagy Csaba - Az ősz nyirkos reggelén; - Október lett

Nagy Csaba /Gyémánt/

Az ősz nyirkos reggelén

https://m.youtube.com/watch?v=9dNDg9BO8J0

Megébredtél…
Bársony-sziromként simítom az arcod,
Tudom, ilyenkor még szavaid némák.
Messziről érkeztél, hol még bánt a múlt,
De valóság már ez az álomvilág,
Látod? Odakint kacagnak még a fák
Az új ősz nyírkos reggelében,
Ébredj békében!
Nyugodjon meg szíved,
A szívem tiéd marad.
Mosoly kerül szótlan ajkadra,
Ujjaimra meleg öröm-könnycsepp ragad,
Letörlöm szép arcod,
Mosolyodra lám egy forró csók is tapad.

*

Október lett

Október lett.
Még nem hullt hó,
a fákon
csendben
sóhajtozó levelek is zöldek,
csak az ősz szomorú arca
fehérlik ajtóm
mattra sikált üvegén át.

Hamar osont a nyár,
s mily sok
csigalépésben
múló másodperc kell,
míg a szem
majd
a szelíd ágakon
újra
tavasz-meséktől
pattanó rügyeket lát.