Szakáli Anna - Magvető hava

Szakáli Anna

Magvető hava

Csivitel a sok kis fecske,
hosszú útra készül,
villanydróton ücsörögnek,
felrepülnek végül.
Térképét az útnak, háznak,
az eszükbe vésik,
körbe-körbe keringenek
s felcsapnak az égig.

Októberi csendes estén,
mikor a szél zörget,
kopogva hull le a dió,
must illata terjed.
Levél zörren, szőlőtőke
álmosan bámészkod,
csillagfényen, holdkaréján
csupasz ág álmélkod.

Magvető a kezdet és vég,
bő áldás hónapja,
telve góré, hombár, padlás,
méz csurran a kasba.
Hajnali köd csókja vízcsepp,
gyöngyöt rak a fákra,
csak a sugár, a napsugár
melengető fáklya.

Füstöt ereszt már a kémény,
bújunk házainkba,
szürke felhő telet jósol
fázós csontjainkba.
Hervadozó őszirózsa
búsul kint a kertben,
krizantémok üde zöldje
virágzásba szökken.

Földbe kerül most a búza,
jövőnknek kenyere,
testünk, lelkünk átjárhatja
akarat reménye.
Aztán jöhet a hideg tél,
hótakaró dunna,
áldást hozzon a Magvető
kedves otthonunkra!