Egry Artúr
Mi ketten
Alkonyban ég a láthatár
Egy pillanatra néma lesz
Minden árnyékos méla nesz
Víz elcsitul a szél eláll
Nem zümmög légy és éjbogár
Csak nézem vérző arcodon
Miképp gyúl fel szemed felett
A visszfény mit reád vetett
Tükrök szétszórta karcokon
Napomba bukó haragom
Itt állsz szemedben fájdalom
Melledben ég és arcba vág
Kimondhatatlan gyilkos vágy
Ne fogjon titkos hatalom
Ne tartson vissza irgalom
Hogy szabad légy és végtelen
Szívedben bosszú és harag
Hogy reám ronts és védd magad
Fogoly vagyok így védtelen
Akár egy tárgy mi névtelen
Egy pillanatra néma lesz
Minden árnyékos méla nesz
Víz elcsitul a szél eláll
Nem zümmög légy és éjbogár
Csak nézem vérző arcodon
Miképp gyúl fel szemed felett
A visszfény mit reád vetett
Tükrök szétszórta karcokon
Napomba bukó haragom
Itt állsz szemedben fájdalom
Melledben ég és arcba vág
Kimondhatatlan gyilkos vágy
Ne fogjon titkos hatalom
Ne tartson vissza irgalom
Hogy szabad légy és végtelen
Szívedben bosszú és harag
Hogy reám ronts és védd magad
Fogoly vagyok így védtelen
Akár egy tárgy mi névtelen
Alkonyban még a láthatár
Nem szűnő minden csatánkhoz
Miénk e forró zsarátnok
Mely melegít s égetve fáj
Alkony-vörösben ég a táj
Nem szűnő minden csatánkhoz
Miénk e forró zsarátnok
Mely melegít s égetve fáj
Alkony-vörösben ég a táj
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése