Ecsedi Éva - Gondolathullámok

Ecsedi Éva

Gondolathullámok

Száz vihar tép ezer fákat
lelkem vad orkán szaggatja
mély sár húzza le a lábam
menekülnék de egyé válok
öleléseddel földanya...
Vonj kebledre s ringass el
dúdolj nekem altatót
árva vagyok árva lettem
nem hallhatom többé már
megnyugtató bús hangod...
~~~
Csak zúgó folyók ordítása
haragvó istenek szorítása
mi gyötri testem szüntelen
nem akarok érezni sebeimből vérezni
hagyj meghalnom Istenem...
Nem ordít már farkastorkom
megnémultam örökre
hegytetők magasáról
felhők sodrásából tekintek vissza
vissza-le...
szárnyaim sólyomszárnyakká váltak
emelnek áramlatok
dobálnak jégtengerek karmolnak
fékeveszett fekete hullámok...
~~~
fényévekre tőled börtönbe zárt rab vagyok
szabadulnék, de egyedül soha többé nem tudok...