Novák László - Elutasító csendesség

Novák László

Elutasító csendesség

Lelketlen temetetlen múlt,
röpke boldogság a fény sötétjében,
félre értett, meg nem értett,
keresett szavak mezején.

Halkan remegve bontogatnám szárnyaim,
s csak a csend köszön vissza,
a meg nem értett gondolat csendje.
Az elutasító csendesség…..

Keresem kutatom gondolatim
fényének kihunyó parazsát,
tettvágyam lángra lobbantható mivoltát,
múzsáim által keltett,
hullámin utazván, dacolnék a széllel,
de……..
de csak szunnyad a szó.
Remegő kezemben megáll a toll,
s papírra karcolt sorok,
vesztik lényüket,
S csak újra elutasít a csendesség ,
a félre értett, meg nem értett,
keresett szavak mezején.