2013. április 12., péntek

Primerose - Ragyogó ...



Primerose

Ragyogó ...


Ezernyi gondolat kavarog ismét bennem !
Hogy is mondanám el, nem vagy itt mellettem !
Igaz, hogy ragyog újra a virágos kertem.
Számos, eltemetett gondolatra leltem.
Madarak dalolnak ágról- ágra égi muzsikát.
A patakom mókus csodálja, aranyhal ússza át.
Szavadra nyílt sokszor lelkem némely virága
Ám, mostanában, lehet, be lettem, ide, zárva !

Talán néha mosolyogtál szavamon?
vagy csak összehúztad szemöldököd ravaszon?
Nem szólsz? Somolyogsz magadban?
Csak egy cinke szív ez itt él, bent, csak itt van szabadban!
Itt teszi-veszi dolgát mit a cinkéknek kell tenni
Kint a nagy világban Emberként kell lenni !

Nincs panasz, nem szabad sírni !
Százféleképp kell megfelelni !
Úgy mint a többi Emberek,
cipelni a terheket.
Örülni minden kedves szónak.
Vizet adni a szomjazónak.
Kemény az a kinti világ ,
szeretetet keveset ád !

Csak a gyermek mosoly, mi felmelegít.
Miből a lélek erőt merít.
Na és néha itt vagy Te !
Majd bezárlak a kertembe!

1 megjegyzés: