Serfőző Attila
Tavaszi anziksz
Ma délben mosolygós
bölcs ragyogással
keltett a Nap.
Vékony-meleget szűrt
ablakom
párkányán megült a fuvallat.
-
A tompa csöndet fütty
szakította át,
majd számtalan
cserfes kísérte dallamát.
--
Virrasztasz bennem,
mint gyertya
zord kripták mélyén,
/ táncoló fény /
lángcsóva vagy te ,
a füstölgő kanóc én.
---
Zajos pondróké az
éden,
/ szolgahad ássa /
hogy termővé érjen.
----
Halottak szívverését
visszhangzó
tegnapot jöttem ünnepelni,
kongó súlytól roskadó
macskakövön -,
parázson járni.
-----
Olykor olcsó
frázisokkal dalolunk,
hogy szavunk
megértsék,
s ne peregjen kormos
kétség
mögénk,
meglehet
csizmaszárhoz kapunk, pedig
elménk lett
fegyverünk.
Mások levegőoszlopát
cipelned kell,
s húzz ajakadra mosolyt,
valahányszor hamisan
énekel.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése