Ficzura Ferenc
/Nyilas/
Március
Körülzár a látóhatár,
épp elér,
elcsordogált lassan, messze jár a tél,
kimúlt, és így nincsen visszaút, de ím,
szívom jólesőn a tavasz fényeit.
Zöldülő lombhíd alatt mintha látnám,
lelkemnek dajkanóta, tiszta látvány,
ölében melenget e hónap lánya,
a március, a holnap minden bája.
Ring ég delén, mi éjt, szívet beragyog,
bár most nem látok egyet sem, csillagot,
hogy is rontanám a keserű képet,
míg elmémben százszor eleven, édes.
elcsordogált lassan, messze jár a tél,
kimúlt, és így nincsen visszaút, de ím,
szívom jólesőn a tavasz fényeit.
Zöldülő lombhíd alatt mintha látnám,
lelkemnek dajkanóta, tiszta látvány,
ölében melenget e hónap lánya,
a március, a holnap minden bája.
Ring ég delén, mi éjt, szívet beragyog,
bár most nem látok egyet sem, csillagot,
hogy is rontanám a keserű képet,
míg elmémben százszor eleven, édes.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése