DPanka
Február
Lassan vége a télnek
a hópihék idén
most -mifelénk- henyéltek,
fenn lebzseltek,
hű szeretőként
nem engedte bársony keblét
a selymes fellegének.
Nem fagyott meg
a dér, a tócsa,
csak pár nap talán,
hogy volt tükre
a halvány égi-tónak.
Ám a hegyek ormán,
tőlem távol, bezzeg lejtett
fehér-táncot, csók-románcot,
a sziklák résén, árnyak gödrén
lelve /hazug/ oltalmát.
Kevés hó volt -az mi jó volt-
de még lehet, lehel az ég,
fehér teret.
Én nem temetem
e csalfa telet.
/sem a sarat sem a mocskot/
Jöjj hát tavasz,
ha nem hullik hó...!
a hópihék idén
most -mifelénk- henyéltek,
fenn lebzseltek,
hű szeretőként
nem engedte bársony keblét
a selymes fellegének.
Nem fagyott meg
a dér, a tócsa,
csak pár nap talán,
hogy volt tükre
a halvány égi-tónak.
Ám a hegyek ormán,
tőlem távol, bezzeg lejtett
fehér-táncot, csók-románcot,
a sziklák résén, árnyak gödrén
lelve /hazug/ oltalmát.
Kevés hó volt -az mi jó volt-
de még lehet, lehel az ég,
fehér teret.
Én nem temetem
e csalfa telet.
/sem a sarat sem a mocskot/
Jöjj hát tavasz,
ha nem hullik hó...!
http://m.youtube.com/watch?v=ZPcpeAYLYCQ
VálaszTörlés