Zsiga Lajos - .. ha jön a Március

Zsiga Lajos /Alkotok/

… ha jön a Március

bár mily fájdalmas is
a könny
nem támaszt hősöket föl
hiába nézel
magad körül
keresve társat
a félelem van felül
mutánsod önmagad
küzdj harcolj
s, ha legyőzted
már nem kell
a vérvirágot elvetned

forog a nagy kerék,
hol fent, hol lent
egy ideje megakadt
fent süt a nap
míg lent
az örök fagy
ki kell mozdítani
nem holnap, még ma,
mert szétfolyik
medréből az akarat
mint gazdátlan csorda
megy világnak

magyarok, szerbek, horvátok
szlovákok ukránok, s Erdély
alattatok dobban a föld szíve
s ti ezt nem halljátok
népetek veszélybe
fogjatok össze
míg halók vannak köztetek
mert múlik az idő,
s a csendes szél, viharrá nő
nem tudni, mikor és honnan
de beteg ágyából
a lázas beteg
feleszmél
elvesztve méltóságát, őrülten
kard hegyével
megrajzolja
Európa új térképét

miért nem hisztek nekem
a vihar előtti csend
megbénítja az embereket
s ott ahol embereken
tapos a hatalom
a föld lázad föl, s pusztít el mindent
menekülni csak egyfelé lehet
barátok és testvérek legyetek