Margot - Harmatcsepp

Margot

Harmatcsepp

http://youtu.be/VpUR9meaaPc

A rózsalonc, szúrós szemmel néz rám…
Csonka ágát rezegteti némán.
- Most mit vártál? Azt, hogy boldog leszek?
Hisz látod! Virágom, mind elveszett!

A forma, mi beléillett volna
Az elképzelt saját tudatodba,
Egy torz szülemény volt, csak egy sablon,
Mibe nékem kellett belehalnom!

Kockára vágtad zöld fürtjeimet.
Megbocsátok. Zavart volt a szíved.
Nem szerettek, s te gyűlöltél engem,
Mert virággal áldott volt a terhem.

Ollót vettél, s legyilkoltad éltem!
Rád csepegett, csordogált a vérem,
Átérzem, hogy így, közelít a fagy,
Mióta élsz, te boldog sose vagy…

Szeretni vágytál, de nem szerettek.
Tüskés, fagyos, halott lett a lelked.
Most érezd! A kikelet nem halott,
Ha megjő, elzavarja a fagyot.

Elzavar minden jeges felleget,
S halott szemedből űzi a telet.
Ragyogjon, éljen benned az élet!
Sokan szeretnek! Hát nem kell félned! –

- Én, nazarénus, hitetlen ember!
Egy gyom ruházott fel értelemmel,
Hogy minden percet örömmel éljek!
Mert mint harmatcsepp, olyan az élet!