Ódor György
Mindkét szemem …
Mindkét szemem a tiédből vettem,
karjaimon feszülsz hosszú kesztyűként,
simogatom arcod dupla kezemmel,
s dobbanok benned, szerelmes, könnyű vér.
Paráznaillatú nedvet facsarok
reggelente a langyos zöldteába,
őszülök már, és lásd, megkopaszodok,
mégis visszabújok hozzád, az ágyba.
Ajakamon hordozom nevetésed,
a tenyeremben aprócska ráncaid,
csókollak, ha sikoltani merészelsz,
megfeszítem kapálódzó vágyaid.
Szétcsúszva is, lazán és megpuhultan,
elernyedve is csak arra gondolok,
mikor először félve hozzád nyúltam,
nem tudtam még, ez mily nagyszerű dolog.
karjaimon feszülsz hosszú kesztyűként,
simogatom arcod dupla kezemmel,
s dobbanok benned, szerelmes, könnyű vér.
Paráznaillatú nedvet facsarok
reggelente a langyos zöldteába,
őszülök már, és lásd, megkopaszodok,
mégis visszabújok hozzád, az ágyba.
Ajakamon hordozom nevetésed,
a tenyeremben aprócska ráncaid,
csókollak, ha sikoltani merészelsz,
megfeszítem kapálódzó vágyaid.
Szétcsúszva is, lazán és megpuhultan,
elernyedve is csak arra gondolok,
mikor először félve hozzád nyúltam,
nem tudtam még, ez mily nagyszerű dolog.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése