L. Horváth Zsuzsanna
Március
Még fagyos a lég és
nincsen fény
hólepel feszül a pázsit ébredő füvén.
hólepel feszül a pázsit ébredő füvén.
Nyurga csikóként
nyargal a szél,
hogy kiűzze a tél maradék hidegét.
A létezés szürke arcába nézek
s érlelődnek belső feszültségek.
Kihívom magam ellen a sorsot,
ha a lázadás tűzcsóvája fellobog.
Új tavasz feszíti a tél jeges burkát,
szív mélyén csírázik már a szabadság!
A föld méhe zsendülő életet rejt,
március friss szele könnyen csapdába ejt.
Hamis remények hálója szövi át a lelket
de igaz tett csak benső nyugalomból ered.
Vezesse hát józanság minden léptemet
s győzzön a szellem a gyarló test felett.
hogy kiűzze a tél maradék hidegét.
A létezés szürke arcába nézek
s érlelődnek belső feszültségek.
Kihívom magam ellen a sorsot,
ha a lázadás tűzcsóvája fellobog.
Új tavasz feszíti a tél jeges burkát,
szív mélyén csírázik már a szabadság!
A föld méhe zsendülő életet rejt,
március friss szele könnyen csapdába ejt.
Hamis remények hálója szövi át a lelket
de igaz tett csak benső nyugalomból ered.
Vezesse hát józanság minden léptemet
s győzzön a szellem a gyarló test felett.
*
L. Horváth Zsuzsanna
Márciusi szél
Víg tavaszi szél
söpri ki az eget
ragyogó kékre,tiszta ünneplőre
március idusán ne legyen felhő se.
A kibomló zászlót lengve lobogtatja
mit unokám tűzött ki nagy komolysággal
a címert mutatva,büszke magyarsággal.
Vigyázz mama,a szél le ne sodorja!
Lengjen csak nálunk is,mint bárhol
az egész,nagy Magyarországon.
Vigyázok rá kicsim s majd te is vigyázod,
hogy nemzeti zászlónk fennen loboghasson
mindig,ne csak emlékező ünnepnapjainkon.
ragyogó kékre,tiszta ünneplőre
március idusán ne legyen felhő se.
A kibomló zászlót lengve lobogtatja
mit unokám tűzött ki nagy komolysággal
a címert mutatva,büszke magyarsággal.
Vigyázz mama,a szél le ne sodorja!
Lengjen csak nálunk is,mint bárhol
az egész,nagy Magyarországon.
Vigyázok rá kicsim s majd te is vigyázod,
hogy nemzeti zászlónk fennen loboghasson
mindig,ne csak emlékező ünnepnapjainkon.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése