Pákozdi Sarolta - Féltékenység

Pákozdi Sarolta

Féltékenység

Féltelek a napsugártól,
átfuthat sápadt arcodon,
izzó, forró csókjaiban
ilyenkor én is osztozom.

Féltelek az esti széltől,
mely felborzolja lágy hajad,
simogató érintése
a tenyeredben megmarad.

Féltelek az emberektől,
szavad ha hallja más megint,
féltelek mindenkitől,
aki az utcán rád tekint.

Féltelek, ki melletted elment,
ki érinthette a kezed,
meghalnék, ha nem én lennék,
ki veled éli az életet.