Horváth István
Egyedül a sötétben
Megérint szelíden az
est,
A lelkemben vágyakat fest.
A négy fal ma nem tarthat itt,
Mert a sötét felszabadít.
Simogató szép szavára,
Kiszállok az éjszakába.
Csillagok mosolyognak rám.
Ha gondolatom hallanák…
Alszik a lehullt falevél.
A szél bánatos, keresgél,
A csend díszes asztalánál
Végül boldogan talál rám.
Egyedül a vak sötétben,
Sétálok titkos ösvényen.
A lelkemben vágyakat fest.
A négy fal ma nem tarthat itt,
Mert a sötét felszabadít.
Simogató szép szavára,
Kiszállok az éjszakába.
Csillagok mosolyognak rám.
Ha gondolatom hallanák…
Alszik a lehullt falevél.
A szél bánatos, keresgél,
A csend díszes asztalánál
Végül boldogan talál rám.
Egyedül a vak sötétben,
Sétálok titkos ösvényen.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése