Albert Ferenc /Gufi/ - Őszi képek

Albert Ferenc

Őszi képek

Hullik a fáról a sárga levél,
Ökörnyállal nyargal az északi szél.
Tűnik a nyár, búcsúzik melege,
Itt van az ősz s vele dér hidege.

Hajnali ködben a fagy tekereg,
Hűs harmatcsepp fűszálon didereg.
Elkél a sapka, a sál, a kabát,
Esernyő a kézben igaz jó barát.

Ég peremén szürke zordon felhő,
Szontyolodva fut a vénlő idő.
Messzire száll minden vándormadár,
Varjak hadától hangos a határ.

Avar a talp alatt nyögve jajong,
Templom harangja egy est imát kong.
Lassan a természet aludni tér,
Hó paplannal vigyáz rá majd a tél.

*

Őszi képek II

Gyümölcsöket érlelt a nyári nap,
Megteltek a kamrák, a magtárak,
Nektár cseppen présekből kádakba,
Nyújtózik az ősz téli ágyába,
Rőt avarpaplant terít magára.

Kúszik a Nap, de nem jut magasba,
Erőt vesztve hull a horizontra,
Dél felé jár minden vándormadár,
Dértől csillog a sárguló határ,
Hegyi legelőkről baktat a nyáj.

Szél hárfázik a csupasz ágakon,
A kezdetektől fogva így vagyon,
Éj-ködre fagyot lehel a hajnal,
Frigyre lépünk a meleg ruhával,
Parkunkon osztozunk a varjakkal.

Nappalunk rohamosan kopni kezd,
Éjszakánk egyre terebélyesebb,
Didergő estnek vacog a foga,
Szíve szerint kéménylukba bújna,
De mindegyiket a füst uralja.

A változó évszak csupa varázs,
Fogadd el kincsét, mit jó szívvel ád.
Gazdagságával táplál és éltet,
A kamrák a magtárak megteltek,
Közel a tél, kályha ont meleget.