Harcos Katalin
Talán …
Susogó csendű selymes
sötétben
valami feldereng a
messzeségben.
Talán csak szemed
szépségét látom…
ragyogó fénye süt át
a homályon.
Talán reményem ragyog
fel szépen
álmom bódító kék
tengerében.
Talán csak álmom
andalít újra…
szeretsz talán már
fölém borulva.
Talán kényeztetsz szerelmes
szókkal
incselkedőkkel,
kedves-bohókkal,
talán csókolsz majd,
perzselő csókkal,
s talán felszakad
bennem egy sóhaj.
Talán megosztom veled
világom
amit könnyebbé tehet
az álom.
Talán velem vagy ezen
az éjen
susogó csendű,
selymes sötétben…
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése