Komáromi János /Koma/
vak-fényben
vak-fényben fürdik a
szó
vakon, hidegen söpör
végig az üres tereken
felcsap a felhők fölé
szétterül a magányos
köveken
vak-fényben ázik az
utca
sötét, kemény,
csúszós-rideg
érzéketlen-kihaltan
csendes
mint a halott ideg
vak-fényben árnyékok
tűnnek el
meghal a tétova
mozdulat
mégis mintha ott
állnánk
a távolban úszó
ablakok alatt
vak-fényben tündököl
a város
az elhazudott álmok
elúsznak, tovalibegnek
az emberek lucskosan
ázott-izzadtan
pihegnek
vak-fényben keressük
jövőnket
az örök-éji
csillag-sátor alatt
és észre sem vesszük
hogy minden álom csak
egy halott pillanat
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése