L. Horváth Zsuzsanna - Október; - Októberi gondolatok

L. Horváth Zsuzsanna

Október

Október ragyogó reggelén
egy árva varjú keresgél
a park harmatban fürdő
zöld gyepszőnyegén.

Felhőfodrot ringat a szél
októberem kéklő egén,
ahogy átsuhan a városon
s hullámcsipkét sző a Balatonon.

Október párája ül a partokon
kihalt,csendes a sétány
tovatűnt a nyári zsibongás
nincs más,csak néhány rikoltó sirály.

A vízre hajló fák alatt
néhány emlék elém szalad
magányos sétám az őszbe
emlékezni hív a kikötőbe.

Pihenő hajók sorjáznak
várják már téli álmukat
készülnek a jövő nyárra
fényre, dalra, kacagásra.

Még október fényében fürdenek
a tó felett lebbenő fellegek
még nyarat idéz a ragyogás
de szívünkre hull őszi borongás.

Pergő levelek tánca kísér
sárgára váltott már a lomb
a mólón a szél hűvöse utolér
s hideg permetet szór a Balaton.

*

Októberi gondolatok

Ősz dobja barnák színeit a fákra
szürkére szomorodik az ég
felhők könnye a nyarat siratja
a szívekben őszi tüzek búja ég.
Nap tüzére vágyik még a lélek
nem készült október nyirkos hűvösére
elembertelenedő világunk
szeretet-ölő gyilkos hidegére.
Nem ád melegséget az emberi szó
magányba fullad a szebbre vágyó jó
múlandó életünkben semmi sem örök
mi nekünk érték volt
hulló levélként sírba pörög.
S hogy marad-e utánunk intő jel
mit a jövendő nemzedékre hagyunk
- feltámadást hiába remélve -
mi már meg nem tudhatjuk.