Nagy Csaba /Gyémánt/ - Szeptembert temettem

Nagy Csaba /Gyémánt/

Szeptembert temettem

máig
szeptembert
gördített az ősz
karjait féltve

néhány fán
egészen zölden
rezgetett
lombot
még ma is a szél

a rövid nappalnak
a hosszú estet
sötét
gyertyaként
én adtam kezébe

most a hosszú
percek
kattogását lépve
egészen feketén
a csend is
hozzám beszél

mert az ősz
az éjj közepén
már
októberbe lépett

halott
szeptember
egyedül
így vittelek haza

átölelt a hideg

hol tudsz lenni
hajnalok
tűz-fényes
csillaga

merre dobban
most
nélkülem a szíved