2014. október 7., kedd

Nosztromosz - Karcolatok II.



Nosztromosz

Karcolatok II.

Hallom a sejtelmes kórust, kik a szélben dalolnak.
Látom a színek összefonódó mintáit, mik köröttem suhannak.
Érzem a csípős őszi levegő minden szúrását, minden levél roppanó sóhaját…
*
Egy séta, és más semmi… csak maga a mozdulat van,
a lépések ritmusa, a levegő áramlása, hajam tánca a szélben.
Csendben morzsolgatok egy halott levelet, sárgára színezi kezemet,
és emlékeket kerget egy kószáló gondolat… hová rejtettem álmomat?
*
Halkuló lépések, az éj árnyaitól folyékonynak tűnő betonon.
Mormogva számolom mennyi feladat vár még rám utamon?
V-é-g-t-e-l-e-n… jobb lenne feladnom?
Nem… még folytatom.
*
Harangzúgás tölti ki az éjszaka csendjét, hallgatom…
Megállok, és figyelem hogyan törnek meg a hanghullámok.
Lefolynak a fákról, házakról… emberek arcáról, és minden részük,
mint egy olvadt folyam, eggyé válik a…
*
Bolond… fejezd be a megfigyelést, már záródik a kapu!
Igen… látom, máris indulok.

1 megjegyzés: