Serfőző Attila
Halld!
Akkora roppant fények
gyűltek,
kazlakban állt a
tagadás,
megrekedt igaz
lélekzeted
s bennem a megszokás.
Engedelmes lettem,
mint a ház végi
verem,
dúl bennem a dac
és a tagadás szülte
harc.
Átjár a félelem...
Követlek minden
érzékemmel,
albérlőd vagyok,
vonzásodban élek ha
vagy,
s ha nem, hát
meghalok.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése