2014. október 12., vasárnap

Váci Mihály - Az álomhoz



Váci Mihály

Az álomhoz

Aludni jó, akár a kő:
zuhanni tiszta mélybe.
Födj be sodró idő
finom arany fövénye.


Segíts, hogy elfeledjem
amiért érdemes
élni: - s kötözz be engem:
testem, lelkem sebes.


Bolyongtam vizeid,
hűséges tengerészed,
ki vitorlát feszít
minden sóhajtó szélnek.


Csavarj kék lobogódba,
- elesett katonád, -
eressz a hűs habokba,
mint tengerészt szokás.


Lábamra köss követ,
s végtelen óceánod
kis örvénye követ,
amíg mélyére szállok.


Süllyedt roncsok, világok
között becézz, szeress,
e búvár boldogságot
óvjad, míg vége lesz.


Szívem, ez az esetlen
mélyvizi virágállat,
kimászik temetetlen
testemre tulipánnak.

1 megjegyzés: