Válóczy Szilvia
Elemek
Lázálmok gyötörnek, menekülnék csak míg tehetem. Szívemet elözönlötte a rút
káosz, s folyton csak azt kérdem: maradnál-e gyümölcshozó fák alatt? Az a
tekintet, mit feledni kívánnék, de mégsem lehet, abban a tekintetben van lelkem
gyönyöre, mi pajkosít, szerelme rabul ejt. Jaj óh én egem, te királyi sarj...
Hozz szelet, mi elfújja összegyűlt poraim, hozz tüzet, mi égesse el bokraimnak
szárazát, s hozz vizet, hogy földem újra éljen.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése