Hatházi Áron - Már ősz

Hatházi Áron

Már ősz

ereimben ősz folyik
nem leveles kedves
köd-borongós jég-árnyas szörnyű pára
dermedt poloskák szolid pusztulása
kékhideg hajnalon

ilyenkor reggel
– csak hogy képet váltsak –
velem együtt köhög a dízel
kihűlt kávét köpök a fűre
szemembe lámpafényt dörzsölök
a nap meg elmegy valahogy
minden percben leborotvál
bőrömről egy darabot

s nem tudom
engem veszít el az öntudat
vagy én hagyom ott
s később sem hiányzik

csak amikor az üresség bölcsője

átölel

ring köröttem bennem lassan
akkor jövök rá
hogy már csak pár mondat
elmondatlan
s arra se sok a jelentkező
meghallani