Lám Etelka
Apró mozaik
Aranyló falevelek
lebegtek mosolyogva előttem.
Lábam alatt zizzent az avar s halk neszét hallgattam,
amint baktattam fel a meredek dombtetőre.
Az összeborult ezüstfenyők pillanata örök lett
s az októberi ősz búcsút intett felém.
A levetkezett csupasz faágak,
most álomba ringatták törzseiket.
Súlyuk egyszerre volt pille könnyű és nehéz farönk.
Úgy álltak ott, mint életem apró mozaik darabjai
sírva, nevetve sodorta őket a szél szerteszét.
Lent a völgyben a kispatakban kristály tiszta víz csobogott
s elhagyott életem folyt le a csiszolt köveken.
Várva egy kíváncsi halandót, aki felvegye….
A szelíd lelkek tükrében ne aludjál, lásd a ragyogást!
S a szürke macskaköveken az esőcsepp csillogást.
Lábam alatt zizzent az avar s halk neszét hallgattam,
amint baktattam fel a meredek dombtetőre.
Az összeborult ezüstfenyők pillanata örök lett
s az októberi ősz búcsút intett felém.
A levetkezett csupasz faágak,
most álomba ringatták törzseiket.
Súlyuk egyszerre volt pille könnyű és nehéz farönk.
Úgy álltak ott, mint életem apró mozaik darabjai
sírva, nevetve sodorta őket a szél szerteszét.
Lent a völgyben a kispatakban kristály tiszta víz csobogott
s elhagyott életem folyt le a csiszolt köveken.
Várva egy kíváncsi halandót, aki felvegye….
A szelíd lelkek tükrében ne aludjál, lásd a ragyogást!
S a szürke macskaköveken az esőcsepp csillogást.
https://m.youtube.com/watch?v=9LaSwpe1XfQ
VálaszTörlés