Ligeti Éva
Holtcsendem
Most még a mélybe
rejt
koporsóhallgatás,
minden éjjel, s nappal
gyötrő kínvallatás.
Úgy kavarog bennem
fájó neheztelés…
Rajtam már nem segít
pogánykeresztelés.
Hisz elveszett hitem,
kagylóba zárt magány,
buborék-űrjébe
zsugorodó parány.
Csillanó igazgyöngy
burkában rezdülök,
s hullámok hátára
napfénnyel feszülök.
koporsóhallgatás,
minden éjjel, s nappal
gyötrő kínvallatás.
Úgy kavarog bennem
fájó neheztelés…
Rajtam már nem segít
pogánykeresztelés.
Hisz elveszett hitem,
kagylóba zárt magány,
buborék-űrjébe
zsugorodó parány.
Csillanó igazgyöngy
burkában rezdülök,
s hullámok hátára
napfénnyel feszülök.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése