2015. november 3., kedd

Turza Sándor - Én nem megyek holnap



Turza Sándor

Én nem megyek holnap

Mikor a temetőkben gyertyák gyúlnak
talán sóhajtanak a holtak
Én nem megyek holnap, mert bennem élsz
magamban hordlak
Én nem megyek holnap, mert hangja vagy
a belőlem áradó szónak
Én nem megyek holnap, mert a könnycsepp
egy oldat, belőlem soha ki nem moshat
Holnap, ezelőtt és ezután itt élsz bennem
anyukám.
Gyertyák gyúlnak, fényükkel szélbe fúlnak
hallgat róluk az új nap
Én nem megyek holnap, te itt vagy
csók, szó, érint kezed
Én nem megyek, de veled leszek
kezedben a kezem, szememben szemed
fényét őrizgetem, élet vagy a szívemben
Suttogás a sötét csendben
az egyetlen virág a pusztuló kertben
Én nem megyek, nem temetek újra és újra
benézek a belém írt sok kedves szóra
Ha valaki, én meg tudom tenni
mert engem csak egyetlen ember tudott
felnevelni
Őt nem lehet földbe tenni
fényekkel, virággal szeretni
téged bennem kell keresni.

1 megjegyzés: