Albert Ferenc
Beköszöntött a tél
Őszt idézett a kezdeti tél.
Fák ágáról mind útra kél
a sok szép színes falevél,
cudar hideg…, lám ideér.
Dacolva az elemekkel…,
szembeszáll a faggyal, jéggel,
nem törődik kemény téllel,
gally hegyén egy levél székel.
Egyedül ül szegény árva,
már hasonlít egy múmiára,
kapaszkodik mindhiába,
mert szél veszi fel hátára.
Hó takarja be a kertet…,
rőt avart és falevelet…,
aludni tért a természet,
hosszú álma jót ígérhet.
Bársonyos a paplan, fehér,
cinegéknek jaj de kemény,
étket lelni hej most nehéz,
bús énekük semmibe vész.
Piciny csőrrel kopogtatnak,
áttörik a jeget…, havat.
Bábot, lárvát felkapkodnak,
élik szorgos napjaikat.
Fák ágáról mind útra kél
a sok szép színes falevél,
cudar hideg…, lám ideér.
Dacolva az elemekkel…,
szembeszáll a faggyal, jéggel,
nem törődik kemény téllel,
gally hegyén egy levél székel.
Egyedül ül szegény árva,
már hasonlít egy múmiára,
kapaszkodik mindhiába,
mert szél veszi fel hátára.
Hó takarja be a kertet…,
rőt avart és falevelet…,
aludni tért a természet,
hosszú álma jót ígérhet.
Bársonyos a paplan, fehér,
cinegéknek jaj de kemény,
étket lelni hej most nehéz,
bús énekük semmibe vész.
Piciny csőrrel kopogtatnak,
áttörik a jeget…, havat.
Bábot, lárvát felkapkodnak,
élik szorgos napjaikat.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése