Mirian - Álom nélkül

Mirian

Álom nélkül

Mindent betakart az Éj
A csenddel együtt üldögél.
Mégis, honnan jön e zaj
Hol tombol, hol lehet vihar.
Testem mozdulatlan
Ám, itt belül, mint egy katlan
Úgy dübörög az ér.
E lüktetés elönti mindenem
Nincs nyugalmam idebenn.
Szólnék… legyen békés
De letaglóz a gondolat
Nincs menekvés, csak a zaj
Hallgatni nem akar!
Ismétlem önmagam
De ismét csak felkavar
A hang, újra, s újra
Megszorít, el nem enged
S én, mint engedelmes
Szolgalélek, hagyom
Tűröm, hogy az álom
Ne jöjjön szobámba.
Kérdés nincs
Válasz sem sehol
Csak gyomrom nehéz
Súlyát lelökni nem bírom
Nincs erőm
Eltűnt idő, nyomába lép
E keserű világ.
Tán majd eljön
Egyszer a reggel is
S beolvad imám
A külvilág zajába.