.kaktusz
A Föld
Tudod arra gondoltam,
hogy a Föld lehetne büszke méltán,
hogy övé a mélyéből született apró,
kristályvizű forrás,
a kisded csobogó életét
örömmel szemlélhetné,
hiszen oly friss, oly tiszta,
szomját annyi állatnak embernek oltja:
és lehetne nagy a fájdalma azt látva,
hogy mélyének magzatát beszennyezik,
hogy vele mily méltatlanul bánnak,
hogy teszik létét
éltetőből mérgezővé...
és az ember: mint a Föld,
ami fakad szeretet a lelkéből,
az ő kedves gyermeke,
hasonlít a forrásvízre,
ragyogóan tiszta,
az arra szomjazót táplálja,
de, aki közelébe kerül,
aki meríthetne belőle
nem mindig becsüli,
gondatlanságában a tiszta forrást,
a tiszta szeretetet megmérgezi,
és ami lehetne végtelen boldogság,
az lesz a legnagyobb keserűsége
a Földnek, vagyis az embernek.
hogy a Föld lehetne büszke méltán,
hogy övé a mélyéből született apró,
kristályvizű forrás,
a kisded csobogó életét
örömmel szemlélhetné,
hiszen oly friss, oly tiszta,
szomját annyi állatnak embernek oltja:
és lehetne nagy a fájdalma azt látva,
hogy mélyének magzatát beszennyezik,
hogy vele mily méltatlanul bánnak,
hogy teszik létét
éltetőből mérgezővé...
és az ember: mint a Föld,
ami fakad szeretet a lelkéből,
az ő kedves gyermeke,
hasonlít a forrásvízre,
ragyogóan tiszta,
az arra szomjazót táplálja,
de, aki közelébe kerül,
aki meríthetne belőle
nem mindig becsüli,
gondatlanságában a tiszta forrást,
a tiszta szeretetet megmérgezi,
és ami lehetne végtelen boldogság,
az lesz a legnagyobb keserűsége
a Földnek, vagyis az embernek.
2015. július 31.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése