Berze Tünde - Skorpió hava

Berze Tünde

Skorpió hava

(in memoriam november 20.)

Vérben ébred a hajnal,
amint sugarával az égbe döf,
a horizontra lépő Nap.
Kemény fagyba hal az éj leple,
s szikráival föld göröngyeibe mar,
a novemberi zimankó lehelete.

Reszkető szívemen gyűlnek az évek,
s egyre nehezebb batyuval megrakva,
cammog az elmúlás hona felé.
Vas-port szórva hajamra,
köszönget felém a jeges Tél,
emlékezés ajtaját csapkodva.

Mennyi mosoly, mennyi ölelés,
mely feneketlen tóba veszett,
s mellém ült az embertelenség.
Gondolataim gyártják a kínt,
kigyúlnak, mint az éji csillagok,
s alattuk egy ember vacog.