Wass Albert
Jó lenne így...
Bárkába szállni,
nagyba feketébe,
úgy evezni ki a
messzeségbe.
Sohanem látott part
felé sietve
kikötni egy névtelen
szigetre.
Lenni megbékélt
önmagunknak árva,
nevétől fosztott
Nemo-kapitánya.
Hullám felett,
sziklába vájni házat,
gyökereket enni és
csigákat.
Életet élni egymást
nézve,
megcsöndesülve,
megigézve.
Hegyre futni, ha
jönnek mások:
babonás régi
látomások.
Keresztet építeni,
szörnyű-szépet,
homokba írni végtelen
meséket.
Ha messziről jött
honvágyak gyötörnek:
múlását lesni
csendnek és időnek.
S amikor halkan
közelit az óra,
befeküdni egy ringó
koporsóba,
zöld vizeken sötétkék
égre nézve:
így suhanni ki a
semmiségbe.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése