Hollósy Tóth Klára
Karácsony
Fehér gyolcsot pihéz a tél,
tárul az idő teljessége,
mint alvó gyermek, olyan az ég,
szívet szorít védtelensége.
Zord tél rázza jeges öklét,
hóförgeteg zúdul a tájra,
a békét zengő hűs öröklét
emberistent hoz a világra.
Ünnep készül, hírnök a fény,
a teremtő áll a Föld felett,
látni, ahogy párolog szét,
a szerteáradt szeretet meleg.
*
Újra itt…
Újra itt a tél,
karácsony, gyertyafény,
áhítat ölel pusztát,
tereket,
jó szándékú emberlelkeket,
táplálva a reményt,
hitet, szenvedélyt.
Ma a földre száll
Istenünk fia,
köszöntse őt szívből
jövő ima,
az öröm fénye
csillogjon szemünkben,
ahogy születésekor
Betlehemben.
Minden rossz, harag,
gyűlölet tűnjön el,
helyette
szeretet töltse be a szíveket,
hogy a betyár,
csontig érő szelek,
ne riogathassanak az
alvó világ felett,
hogy ez a föld ne
legyen megbúvó odúnk,
ahol a szépről,
fényről csak álmodozunk,
hogy imáink az
Istenig jussanak,
a tiszta lelkek
szárnyalva szálljanak,
ünnepünk legyen fénylő
és meleg,
uralkodjon e földön
is szeretet,
hallelujázzon sok-sok
hálaének,
elzenghesse Öröm
ódáját az égnek,
legyen tőle örömmé a
bú, a bánat,
helyet adva az igaz
boldogságnak,
az ember a terhét ne
vonszolja csak,
hallani lehessen,
ahogyan fölkacag,
hogy béke legyen
végre itt a földön,
minden ember, ki él,
emberarcot öltsön,
az angyalarcú lelkek,
fáklyák lobogjanak,
újra, új, erősebb
életszálakat fonjanak,
hogy az ember éke
legyen méltósága,
öltözzön a szépség
hófehér ruhába,
ajkáról zengőn
csendüljön az ének,
láthassa magasát
végre az égnek,
hol a holdezüsttől
felragyogó fények,
karácsonyi
gyöngyökként a földre érnek,
s amerre néz az
ember, hadd csodálja,
beteljesült végre
minden álma.
A Mester szól
hozzánk, s az angyalok
szózata zeng most
hozzátok magyarok.
Ünnepeljünk,
gyújtsunk fényt a faágon,
köszöntsük együtt az
áldott karácsonyt,
az Úr igéjét
harsogjuk bátran,
szülessen meg a
kisded a szent éjszakában!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése