Radmila Markovic - Felcsendült egy hang

Radmila Marković
Felcsendült egy hang 

Lehunyt szempillák mögött
a lélek sötétsége guggol,
ugrásra kész, és közben mosolyog.

Agyban sokasodnak a gondolatok,
gondolatok a megfoghatatlanok,
közben kezembe csúsztatják
megoldásnak kulcsát.

Felcsendül egy hang,
csilingelő, lágy és halk,
mégis meggyőzően hat.

„Ne félj a holnaptól, hiszen
a mában is sokasodnak
a megoldásra váró pillanatok.
Rajtad áll! Választhatsz!
Jókedv vagy komorság?
Életvidám leszel, vagy
várod a halált?
Végezetül gondolkodj nagyon!
Ma a holnapba olvad, ott lesz,
amiről elmélkedtél tegnap.”

Szempilla lassan emelkedik,
a lélek ott benn melegedik.
Nem szabad eltüntetni az égről a Napot.

Felcsendült egy hang,
csilingelő volt, lágy és halk.
Minden szava, az igazság tana.