2013. március 30., szombat

Húsvét



HÚSVÉT



„Eljött Istennek szép napja,
a sötétet felváltja a fény
keresztapja jön el a világnak,
az igaz szó és a remény!”

A húsvét a keresztények legfontosabb ünnepe, de a tavaszvárás, a tavasz eljövetelének ünnepe is, amelyet március vagy április hónapban tartunk. A Biblia szerint Jézus - pénteki napon történő keresztre feszítése után - a harmadik napon, azaz vasárnap feltámadt.

A Megváltó helyettesítő áldozatával megváltotta minden ember bűnét, feltámadásával pedig győzelmet aratott a halál felett. Az eredetileg zsidó ünnep az egyiptomi fogságból való szabadulás ünnepe volt eredetileg. A húsvét egybeesik a tavaszi napéjegyenlőség idején tartott termékenységi ünnepekkel is, amelynek elemei a feltámadás, az újjászületés.

A húsvéthétfő a legtöbb keresztény hagyományú államban hivatalos ünnep. A húsvét és a hozzá kapcsolódó ünnepek a mozgó ünnepek közé tartoznak, azaz nem esnek a julián naptár szerinti év ugyanazon napjára minden évben. A Nap mozgása mellett a Hold mozgásától is függ a dátum némileg a héber naptárhoz hasonló módon. A húsvét helyes időpontja gyakran vita tárgya volt.



*
Honnan ered a húsvét?


Húsvét, az azt megelőző időszak, Jézus sivatagi böjtjének emlékére tartott negyvennapos böjt lezárulását jelzi. A böjt után ezen a napon szabad először húst enni. A böjt utolsó hetének neve: nagyhét, a húsvét utáni hét húsvét hete, egyes magyar vidékeken fehérhét - fehérvasárnapig tart. A húsvét héber neve a pészah. A szó kikerülést, elkerülést jelent, utalva arra, hogy a halál angyala elkerülte a zsidók, bárány vérével megjelölt házait.
*
Virágvasárnap


Virágvasárnap szerepe, hogy bevezesse a szent háromnap liturgiáját. Egyben a nagyböjti előkészület csúcspontja is, mert a Jeruzsálembe való megérkezést jelenti. Ezen a napon a pap a vértanúságot jelképező piros ruhát vesz fel. A misén Máté, Márk, Lukács evangéliumából olvassák fel a passiót, meghatározott rendben, minden évben másikat.

*

Nagyhét



A húsvéti ünnepeket megelőző, úgynevezett nagyhét legfontosabb napjai a nagycsütörtök, a nagypéntek és a nagyszombat. Nagycsütörtökön elhallgatnak a harangok, „a harangok Rómába mennek", s legközelebb csak nagyszombaton szólalnak meg újra. Nagycsütörtököt zöldcsütörtöknek is nevezték, sokfelé friss sóskát, spenótot, vagy éppen csalánt főztek, s az a hiedelem járta, hogy így jobb lesz a termés. A csirkéket is friss zölddel etették.





Eduard Mörike

Karwoche
(Ford: Hollósy Tóth Klára)

O Woche, Zeugin heiliger Beschwerde!
Du stimmst so ernst zu dieser Frühlingswonne,
Du breitest im verjüngten Strahl der Sonne
Des Kreuzes Schatten auf die lichte Erde,

Und senkest schweigend deine Flöre nieder;
Der Frühling darf indessen immer keimen,
Das Veilchen duftet unter Blütenbäumen
Und alle Vöglein singen Jubellieder.

O schweigt, ihr Vöglein auf den grünen Auen!
Es hallen rings die dumpfen Glockenklänge,
Die Engel singen leise Grabgesänge;
O still, ihr Vöglein hoch im Himmelblauen!

Ach dort, von Trauermelodieen trunken,
Und süß betäubt von schweren Weihrauchdüften,
Sucht sie den Bräutigam in Todesgrüften,
Und Lieb' und Frühling, alles ist versunken!


Eduard Mörike

Nagyhét

Ó hét! Milyen szörnyű kínokat láttál!
Most is szomorkodsz e tavasz-gyönyörben,
Melynek fényében teríted a földre
A szenvedést, mint a kereszt árnyékát.

Áldott gyászt lebegtetsz a kék ég alatt,
S ibolyavirágok illata árad,
Ég és föld hajt fejet a szent halálnak,
S közben madár dalol, ujjong a tavasz.

Ha tudnátok madarak, mit az ember!
Elnémulnának e tompa harangszók,
Az angyalok ajkán temető dalok
Zengnek, ó madarak, legyetek csendben!

Ó ti szegény, megbúvó kis ibolyák,
Nem köt csokorba titeket a gyermek,
Ma Isten anyjához kell mennetek,
És ott hervadni el, az Úr oltárán.



*
Nagycsütörtök



Nagycsütörtök az utolsó vacsora emléknapja, az Eukarisztia (oltáriszentség) alapításának ünnepe. Ilyenkor a székesegyházakat kivéve minden templomban csak egy mise van, az esti órákban. Tilos bármilyen más mise megtartása.

*

Nagypéntek



Ezen a napon nincs mise. Téves és kerülendő kifejezés a csonka mise. Nagypénteken Igeliturgia van, áldoztatással. A pap a szertartást piros vagy lila öltözékben végzi. A papság és a segítők teljes csendben vonulnak be a templomba, és az üres oltárszekrény (tabernákulum) előtt leborulnak. Ezt követi az Igeliturgia: Isten szenvedő szolgájáról szól az olvasmány, a szentlecke, és János evangéliumából olvassák fel a passiót. Ezután jön az évente egyszeri tisztelgés a kereszt előtt, a Kereszthódolat. Az igeliturgia teljes csendben áldoztatással ér véget. Nincs áldás, nincs elbocsátás.

*

Nagyszombat



a húsvétot megelőző nap a keresztény naptárban. Nagyszombat a húsvéti örömünnep kezdete. Este kezdődik az ünnep a tűzszenteléssel (ez a VIII. századból eredő pogány szertartás), ezt követi a keresztvíz-szentelés. A nagyszombati szertartás keretében jönnek vissza a harangok Rómából. 7 olvasmány van, majd a prédikáció után 12 egyetemes könyörgés. Ebben a világ embereiért és vezetőiért, valamint a papságért könyörögnek. Az áldoztatás után a pap - az asszisztencia vezetésével - elindul egy körmenetre. A visszaérkezés után áldást mond, és elbocsátja a híveket. A következő mise általában éjfélkor kezdődik, de egyes egyházközségekben hajnalkor. Ez már Jézus feltámadását jelzi, ez a vigilia-mise.

*

Húsvétvasárnap


Délelőtt ünnepi szentmisét tartanak. A húsvét ünnepe akkora ünnep az egyházban, hogy nem egy napon keresztül, hanem nyolc napon keresztül ünnepelik. Utána még több héten át húsvéti idő van.

Feltámadás

A hét első napján, kora reggel, amikor még sötét volt, Mária Magdolna kiment a sírhoz. Észrevette, hogy a követ elmozdították a sírtól. Erre elfutott Simon Péterhez és a másik tanítványhoz, akit kedvelt Jézus, és hírül adta nekik: "Elvitték az Urat a sírból, s nem tudni, hova tették." Péter és a másik tanítvány elindult és a sírhoz sietett. Mind a ketten futottak. De a másik tanítvány gyorsabban futott, mint Péter, és hamarabb ért a sírhoz. Benézett s látta a gyolcsot, de nem ment be. Nem sokkal később Péter is odaért, bement a sírba, s ő is látta az otthagyott gyolcsot, meg a kendőt, amellyel a fejét befödték. Ez nem a gyolcs közt volt, hanem külön összehajtva más helyen. Most már a másik tanítvány is bement, aki először ért oda a sírhoz. Látta és hitt. Eddig ugyanis nem értették az Írást, amely szerint föl kellett támadnia a halálból. Sok országban szokás e napon a napfelkeltét egy magas hegy tetején várni. Ehhez több hiedelem kapcsolódik - egyik szerint a felkelő nap Krisztus feltámadásának bizonyítéka, a másik szerint aki jól figyel, megláthatja benne a Krisztust jelképező bárányt a zászlóval.
A húsvéti tojás ajándékozása sok országban e napon történik, nálunk a hétfői locsoláshoz tartozik. A hagyományos sonkát már szombat este, a böjt lezárásával megkezdik. Vasárnap a sonka mellé tojást, tormát fogyasztanak. E nap ünnepi étele a bárány.

*

Húsvéthétfő



Ezen a napon sok népszokás él, például a locsolkodás, a hímes tojás ajándékozás. A víz megtisztító, megújító erejébe vetett hit az alapja ennek a szokásnak, mely aztán idővel, mint kölnivízzel való locsolás maradt fenn napjainkig. Bibliai eredetet is tulajdonítanak a locsolkodás hagyományának, eszerint a Krisztus sírját őrző katonák a feltámadás hírét vevő, ujjongó asszonyokat igyekeztek lecsendesíteni úgy, hogy lelocsolták őket. Régi korokban a piros színnek védő erőt tulajdonítottak. A húsvéti tojások piros színe egyes feltételezések szerint Krisztus vérét jelképezi. A tojásfestés szokása és a tojások díszítése az egész világon elterjedt. Más vélekedések szerint a húsvét eredetileg a termékenység ünnepe, amely segítségével szerették volna az emberek a bő termést, és a háziállatok szaporulatát kívánni. Így kötődik a nyúl a tojáshoz, mivel a nyúl szapora állat, a tojás pedig magában hordozza az élet ígéretét. A locsolkodás is az öntözés utánzásával a bő termést hivatott jelképezni.




Fésűs Éva

Húsvét



Bokrok alján

piros tojást leltem,

azt mesélik,

nyuszi járt a kertben.

Megkérdeztem

mind az ibolyákat,

rám nevettek:

ilyet sose láttak!



Azt se bánom,

ha tavaszi tréfa,

bárhogy történt,

minden olyan szép ma!

Hajnalhangú

madarak üzennek,

csengő réten

barikák születtek.



Barkás ágon

szellő fuvolázik,

illeg- billeg

lilaruhás jácint.

Vendég is jön,

mosdik már a macska,

zöld szemében

aranysugaracska.

 



Áldott húsvéti ünnepeket kívánunk!

Túrmezei Erzsébet - Húsvét hajnalán



Túrmezei Erzsébet

Húsvét hajnalán

Alig várták, hogy jöjjön a reggel,
s most bánatosan, illatos kenetekkel,
sírva sietnek a sír fele hárman,
epesztő, emésztő, roskasztó gyászban.
Ím ébred az élet és támad a nap már.
A madarak kara csak egy fénylő sugarat vár
és csattog az ének, száll által a légen
fel, fel az ég felé ... Csak úgy, mint régen.


Jaj, az a régen! Ne fájna az emlék?
Mikor a Mester előttük ment még,
és ajkán az élet igéi fakadtak
a szomjazóknak, a fáradtaknak!
Volt-e valaha riasztóbb álom,
mint ez a három nap, ez a három:
mikor, aki folyvást csak életet mentett,
vad, gyilkos kezek fogják meg a Szentet,
viszik diadallal a főpap elébe,
rágalmat, gúnyt vágnak a tiszta szemébe
és suhog a korbács és csattog az ostor,
hol, aki megvédje, a hős, az apostol?
És az Atya hallgat? - Mély csend ül az égen
s most hajnallik újra: csakúgy ... úgy mint régen.

Hogy hurcolták! Mint egy gonosztevőt.
S még volt, aki gúnnyal nevette Őt,
amint a tövistől a vére kicsordul,
s úgy kell felemelni az utcai porbul.
Köpdösve, gyalázva a fára szegezték,
de Ő ugyanaz volt, ott is szeretett még,
ott fenn a kereszten, anyát és poroszlót:
könnyet hullajtót és gyilkos sebet osztót.
Ó, jaj, a halálig, mindig szeretett!
Viszik az illatozó kenetet,
és sírva sietnek a sír fele hárman,
nagypénteki gyásszal, húsvéti sugárban.

Hogy látnák szemükben keserű könnyekkel,
milyen csodálatos ez a reggel.
A pálmafák két szegélyén az útnak
súgva-búgva valami titkot tudnak.
A virágok át harmatkönnyeken
már látják felragyogni fényesen
az élet napját, s azt hirdeti minden:
A sírban nincsen! A sírban nincsen!

Ők mégis mennek. Gyászolva, sírva.
Betekinteni egy üres sírba,
az angyal előtt döbbenve megállni:
feltámadott, élő Mesterre találni.

Húsvétkor ha nincs még húsvéti szíved,
a nagypéntekit vedd, vedd és vigyed
könnyesen, aggódón, búsan, amint van,
s keresd a Krisztust, keresd a sírban!
Nem, úgysem fogod megtalálni ottan.
Eléd fog állani feltámadottan.

Szuhanics Albert - Nagyszombat



Szuhanics Albert

Nagyszombat


Hol van az Úr Nagyszombaton,
megtört teste sírban vagyon,
s az ő lelke tőlünk messze,
távozott a végtelenbe...?


Talán leszállt a pokolba,
s felszabadult a pokol ma!
Az ősi bűn eltörölve,
bátran néznek ott tükörbe...


Kárhozatnak helye néma,
távozik a sok rab még ma,
tárva van a menny kapuja,
rájuk vár az Egek Ura!


Vacsorára vannak hívva
élet könyvébe beírva,
holnap lesz a feltámadás,
él a Krisztus, halott Júdás!


Ott a sírnak mélye zárva,
Jézus nélkül népe árva,
nyitva a sír, s üres marad
majd ha reggel felkel a Nap...!


Hollósy Tóth Klára - Ecce Homo



Hollósy Tóth Klára

Ecce Homo

 Szomorú ünnep, s a megváltás csodája

Jézus kínhalála értünk a kereszten,

mintha Ő lett volna a nagyvilág szolgája,

s maga megbocsátás volt, a kegyelem.

S mintha lett volna a legfőbb gonosztevő,

ki jóra tanított, életeket mentett,

s kigúnyolták, leköpték, megvetették Őt,

vállára rakva, hogy hordja a  keresztet.



Nem várta kegy, bocsánat, csak szégyenfája,

s ő imádkozott: „Atyám bocsáss meg nekik,

nem tudják, mit cselekszenek!”- szólt imája

... és szív nem lágyult, kemény maradt mindegyik…

Sötétedett, a nap restelkedve bújt el,

ne érje meg az Emberisten szégyenét,

s Ő haláltusában, nagy kínok közt hunyt el,

„Feszítsd meg!”- et  kántált a hírhedt csőcselék.



Harmadnapra Isten fia feltámadott,

az Atya által áldott, gyönyörű reggel!

Az Úr fiának újra életet adott,

dicső szeretete bocsánatot termett.

Mi is a ránk mért kereszt alatt sínylődünk

Ő segít minket, ránk irányul figyelme,

Jézusnak gondja van ránk, meg is halt értünk,

Isten nem csalódhat teremtményeibe!



Ő ismeri, tudja földi szükségletünk

gondunkat viseli, nem kell soha félnünk,

vigyáz ránk utunkon, óv,  hogy el ne vesszünk,

az Ő törődése a mi üdvösségünk.

Áldó keze alatt elvész minden gazság,

szeretete példa a megbocsátásra,

Ő az út célja, az élet, az igazság,

aki mindnyájunkat majd odaát várja.

Wass Albert - Nagypénteki sirató



Wass Albert

Nagypénteki sirató
 Elmegyünk, elmegyünk, messzi útra megyünk,
messzi út porából köpönyeget veszünk…
Nem egyszáz, nem kétszáz: sokszáz éves nóta.
Így dalolják Magyarhonban talán Mohács óta.
Véreim! Véreim! Országútak népe!
Sokszázéves Nagypénteknek
soha sem lesz vége?
Egyik napon Tamás vagyunk,
másik napon Júdás vagyunk,
kakasszónál Péter vagyunk.
Átokverte, szerencsétlen
nagypéntekes nemzet vagyunk.
Golgotáról Golgotára
hurcoljuk a keresztfákat.
mindég kettőt, soh'se hármat.
Egyet felállítunk jobbról,
egyet felállítunk balról,
s amiként a világ halad:
egyszer jobbról, egyszer balról
fölhúzzuk rá a latrokat.
Kurucokat, labancokat,
közülünk a legjobbakat,
mindég csak a legjobbakat.
Majd, ahogy az idő telik,
mint ki dolgát jól végezte:
Nagypéntektől Nagypéntekig
térdelünk a kereszt alatt
húsvéti csodára lesve.
Egyszer a jobbszélső alatt,
másszor a balszélső alatt,
éppen csak hogy a középső,
az igazi, üres marad.
Nincsen is keresztfánk közbül,
nem térdel ott senki, senki.
A mi magyar Nagypéntekünk
évszázadok sora óta
évszázadok sora óta
ezért nem tud Húsvét lenni.
Így lettünk országút népe,
idegen föld csavargója,
pásztortalan jószág-féle.
Tamással hitetlenkedő,
kakasszóra péterkedő,
júdáscsókkal kereskedő.
Soha-soha békességgel
Krisztus-Úrban szövetkező.
Te kerülsz föl? Bujdosom én.
Én vagyok fönt? Bujdosol Te.
Egynek közülünk az útja
mindég kivisz idegenbe.
Bizony, jól mondja a nóta,
hogy elmegyünk, el-elmegyünk,
messzi nagy útakra megyünk.
Messzi nagy útak porából
bizony, köpönyeget veszünk.
S ebben a nagy köpönyegben,
sok-sok súlyos köpönyegben
bizony pajtás, mondom Néked:
rendre, rendre mind elveszünk.

Dsida Jenő - Nagycsütörtök



Dsida Jenő

Nagycsütörtök
A szél suhogva borzong
az olajfa-lombokon.
A kanyargós úton, által az erdőn
tömöttsorú fáklyások jönnek.


Testemet ételül adtam,
véremet italul adtam,
könnyel mostam meg lábaitokat;
Mégis egyedül maradtam.


Hajnal-derengés borzong
a sötét lombokon.
Judás után, által az erdőn
sátánarcú fáklyások jönnek.


Testvéreim, tanítványaim!
Égignyúló kemény kereszten
holnap megölnek engem!
És ti alusztok, mélyen alusztok!


.kaktusz - Húsvét



.kaktusz

Húsvét



Tudod arra gondoltam,

hogy a Húsvét misztériumát

nehéz átélni,

az ember, akárhogyan is,

csak külső szemlélője marad

egy előadásnak,

még akkor is,

ha tiszta szívéből hiszi,

hogy megtörtént valaha

az a gyalázat,

hogy az Istennek emberré lett fiát

keresztre feszítette a gyűlölet…

nem azt éli át az ember,

akkor se, ha képzeli magát

a meggyötört,

agyon kínzott Jézus helyébe:

akkor az csak önsajnálattá válik…

de az ember megszűnik

kívül állónak lenni,

ha az, akit hord a szívében,

az van nehéz helyzetben,

a képet nézve egyszerre

a vérző Krisztusban

nem egy távoli kor

szenvedő emberét látja,

hanem a közelit, az élőt:

a látvány a könnyeket kicsalja,

akkor érzi az ember igazán át

Jézus valódi fájdalmát.

Juhász Gyula - Húsvétra



Juhász Gyula

Húsvétra


Köszönt e vers, te váltig visszatérő

Föltámadás a földi tájakon,

Mezők smaragdja, nap tüzében égő,

Te zsendülő és zendülő pagony!

Köszönt e vers, élet, örökkön élő,

Fogadd könnyektől harmatos dalom:

Szivemnek már a gyász is röpke álom,

S az élet: győzelem az elmuláson.



Húsvét, örök legenda, drága zálog,

Hadd ringatózzam a tavasz-zenén,

Öröm: neked ma ablakom kitárom,

Öreg Fausztod rád vár, jer, remény!

Virágot áraszt a vérverte árok,

Fanyar tavasz, hadd énekellek én.

Hisz annyi elmulasztott tavaszom van

Nem csókolt csókban, nem dalolt dalokban!



Egy régi húsvét fényénél borongott

S vigasztalódott sok tűnt nemzedék,

Én dalt jövendő húsvétjára zsongok,

És neki szánok lombot és zenét.

E zene túlzeng majd minden harangot,

S betölt e Húsvét majd minden reményt.

Addig zöld ágban és piros virágban

Hirdesd világ, hogy új föltámadás van!

Pákozdi Sarolta - Húsvét-köszöntő



Pákozdi Sarolta

Húsvét-köszöntő
 Üdvözlégy Húsvét!
Virágos kedvvel köszöntünk
hímes tavaszi ünnepünk.
Te vagy a kikelet,
elűzted a telet.
Te vagy a megváltás,
Istentől eredő testi-lelki áldás.
Pezsdül, éled az élet,
dermesztő téli álmából ébred
a tetszhalott Természet.
Pattan a fákon a bimbó,
füttyent a sok rigó,
Magok csíráznak, kihajt a barka,
fészket rak a gólya, pacsirta.
Színpompás kikelet - életet vet,
termékenység-ünnep.
Szerelmet ébreszt,
párzásra késztet minden állatot,
virágnak ad méheket csábító illatot.
A hosszú téli böjt után,
sonkás lakoma vár.
Sok kedves népszokás,
vidám locsolkodás, nyuszi-ajándék,
piros és hímes tojás kínálás
Gyermekek öröme: kirándulás, kacaj,
duhaj legényeknek másnapi macskajaj!
Aki vallásos, menjen misére,
aki nem, fusson a rétre,
locsoljon lányokat,
adjon csókokat.
Legyen az ünnep méltó megújulás
lelki bűnbocsánat, felszabadulás,
Zúgjon a sok harang szava:
győzzön a béke dala.


Zsiga Lajos - Húsvét



Zsiga Lajos /Alkotok/

Húsvét


A szürke elmúlásból
ébred a világ.
Lerázva magáról
a rút halált.
S mint mindig
most is kihajt
minden faág.
Ezer évek,
ezer Húsvétja:
ki szívből hisz
annak mintha
most volna.
Hunyd be te is
szemed,
ki júdás vagy,
s fordulj arccal
magadnak,
Méltó vagy-e,
hogy ajkaddal
sebes lábát
csókoljad?
Bárcsak mindenki
Jézus lehetne.
Bárány szívéből
a szeretet lángja
ölelne.
Egymásért szenvednénk,
egymást szeretve
S körülöttünk a béke
tüze égne, úgy, mint
Jézus szívébe.

Siktár János - Húsvét



Siktár János

Húsvét


Ilyenkor gyakran elgondolkozom,
hogy kiért is halt meg a szeretet,
s hogyan készít vásári ünnepet
az ember, én már nem is csodálom.


Egykor nyuszi hozott apróságot,
egyszerű volt, emberi szeretet,
ez már nem hatja meg a szíveket,
nem mutatunk rá hajlandóságot.


Nem róható bűnül nekünk semmi,
étkeinket mindenki szereti,
hozzá a sört, bort és a pálinkát.


Ünnepeljünk most mert feltámadott
aki nekünk békességet hozott,
dicsérjük a sorsunk megváltóját.

Ligeti Éva - Húsvét



Ligeti Éva

Húsvét

amolyan hétköznapin túli ez a nap,
függönyöd ráncaiban elakad a Nap,
fényével megvilágítja a sarkokat
fellebbenti az árnyak fátylát, sorsokat
hordoz tenyerén, s ahogy halad előre,
gyenge testedben a lélek kap erőre,
markába szedi a hátrahagyott időt,
hogy a mával összefonva eggyé legyen,
kiöntött bor mellé sonkát, tojást tegyen,
s ajtód kinyitja a locsolkodók előtt,
megtisztulással ad neked kellő erőt,
amolyan hétköznapin túli ez a nap,
függönyöd ráncaiban elakad a Nap
arcodat megsimogatja tavaszi fény
nyíló virággal üzen – mindig van remény


Fridli Zoltán - Áldás ...



Fridli Zoltán
Áldás a napokért, áldás a holnapokért

A nem kért, de kapott dolgokért,
Áldás ételért italért, levegőért,
Létért, mindennapi életért.
Áldás szálljon mindenkire,
Kikért nem hiába hullt fiad vére,
Legyen asztalukon mindig étel estebédre.
Áldás mindazokra, kik letértek az útról,
Adj inniuk lélekből, tiszta vizű kútról,
Hogy érezzék jelened, szereteted újból,
Mert csak Te vagy, egyetlen egy van az Úrból.
Hogy töviskoszorú szívekre került fiad fejéről,
Világot mozdította ki poshadt helyéről.
Kell, hogy megrázd a Földet erős jellemeddel,
Kell, hogy tisztítsd beporosodott hitet jeleneddel,
Had hulljon ki belőle bűn és vétek,
Legyen újra tiszta hitünk habkönnyű étek,
Béke a lelkekre, gyógykenőcs fáradt, sajgó tagokra,
Áldás, az összes elvetett, s vetetlen magokra,
Csírázzon, új, szebb világ, belőle hajtson,
Benned, bennünk, béke és szeretet örökké tartson.

Ady Endre - A szép Húsvét



Ady Endre

A szép Húsvét

Odukat és kriptákat pattant
S bús árkokig leér a szava:
Ilyen a Húsvét szent tavasza
S ilyen marad.


Miért tudjon Ő az embervérrül,
Mikor künn, a Tavaszban
Minden csoda csodát csinál
S minden drága fizetség megtérül?


Óh, Tavasz, óh, Húsvét,
Emberek ősi biztatója,
Csak azt szórd szét köztünk:
Állandó a tavaszi óra
S ilyen marad.


Krisztus támad és eszmél,
Odukat és kriptákat pattant.
Van-e gyönyörűbb ennél?