Juhász Gyula
Húsvétra
Köszönt e vers, te
váltig visszatérő
Föltámadás a földi
tájakon,
Mezők smaragdja, nap
tüzében égő,
Te zsendülő és
zendülő pagony!
Köszönt e vers, élet,
örökkön élő,
Fogadd könnyektől
harmatos dalom:
Szivemnek már a gyász
is röpke álom,
S az élet: győzelem
az elmuláson.
Húsvét, örök legenda,
drága zálog,
Hadd ringatózzam a
tavasz-zenén,
Öröm: neked ma
ablakom kitárom,
Öreg Fausztod rád
vár, jer, remény!
Virágot áraszt a
vérverte árok,
Fanyar tavasz, hadd
énekellek én.
Hisz annyi
elmulasztott tavaszom van
Nem csókolt csókban,
nem dalolt dalokban!
Egy régi húsvét
fényénél borongott
S vigasztalódott sok
tűnt nemzedék,
Én dalt jövendő
húsvétjára zsongok,
És neki szánok lombot
és zenét.
E zene túlzeng majd
minden harangot,
S betölt e Húsvét
majd minden reményt.
Addig zöld ágban és
piros virágban
Hirdesd világ, hogy
új föltámadás van!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése