Nagy Csaba /Gyémánt/
Szívemben tudva
Azt az igazán egymagam’ t bíztatom,
kövek mélyén
sárban úszó szívek dobbanását élve.
Tavasz-születéskor merre fut a fény
a honnan kelő naptól,
egy éjjel te mutattad meg,
oltárod előtt akkor buktam térdre.
Minden árnyalatért küzdő,
parazsakra feszített láng
öröme után a tiszta
s az örök dallamai kerülhettek szóba.
Mára csak az utak esnek tenyerembe,
a végtelen utak teljes üressége,
a fájdalmas utak fényben mért hossza.
Mégis így szép, -veled-
mindent egyben a szívemben tudva.
kövek mélyén
sárban úszó szívek dobbanását élve.
Tavasz-születéskor merre fut a fény
a honnan kelő naptól,
egy éjjel te mutattad meg,
oltárod előtt akkor buktam térdre.
Minden árnyalatért küzdő,
parazsakra feszített láng
öröme után a tiszta
s az örök dallamai kerülhettek szóba.
Mára csak az utak esnek tenyerembe,
a végtelen utak teljes üressége,
a fájdalmas utak fényben mért hossza.
Mégis így szép, -veled-
mindent egyben a szívemben tudva.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése