Siktár János - Az ég akarta

Siktár János

Az ég akarta

Az ég akarta, hogy szeressünk,
mikor a szépet teremtette,
s a szerelmet egyként oltotta
a szívedbe s az én szívembe.

Ez volt a kívánsága s ezzel
nem kívánt semmi dőreséget,
ezért nem bűnöd, hogy szeretsz, és
nem bűnöm, hogy szeretlek téged.

Ne bánd az irigy irka-firkát,
a rágalmat, a rosszaságot;
hát bűn, ha csörgedez a csermely,
ha illatoznak a virágok?!

Minden madár, ha a tavaszra
vágyódik, új színt ölt magára -
csupán a szív nem részegülhet
mámorába a szerelemnek?

A fény legyen ezüst palástunk
szép kertünkben, lágyan öleljen.
Miért hallgatsz az emberekre
s lázadsz az ég parancsa ellen?

A szerelem kívánja kedvünk,
nevessünk hát a pirkadással,
s ugrándozzunk vidám kedéllyel,
mint a patak, szilaj futással!

Fel, dalra, mint a vadgalambok,
ahogy fülemülék dalolnak,
ki tudja, ha napunk elillan,
mit ragad el s mit hoz a holnap?